Folytatódjon hát a Krakus-saga: szögezzük le rögtön az elején, hogy csak a kontraszt kedvéért kölcsönöztük Lee Kresel és Elio Petri ragyogó filmjének címét. Történetünkben ehhez csak három dolog hibádzik: vizsgálat sehol, Szita nem állt minden gyanú felett (sőt), és, ha valaha valaki fényévnyi távolságot tartott a polgári értékektől, az ő volt. Ebben a részben sorra vesszük az országos fejlemények egy részét, ezt követően pedig jönnek a helyi, kaposvári történések.
Lényegtelen apróság ugyan, de megjegyeznénk, hogy halkan egy másik évforduló is beköszöntött: éppen egy éve, 2014. március hatodikán élesítettük be a KAPOS-T oldalait, tettük fel az első, múlhatatlanul érdekes cikkeket a Kapos Tv igazgatójának és főszerkesztőjének kirúgásáról, szökőkutakról, kenetteljes évértékelő szentbeszédről. Úgy néz ki, munkával ünneplünk.
2004. december 17-én hagytuk magára akkor még névtelen „hősünket”, akire csak úgy szőrmentén utalgatott a „bugyutabela” nicknevű Index-fórumos hozzászóló. Fogalmunk sincs, és nem is tekintjük feladatunknak, hogy mélylélektani elemzésbe bonyolódjunk Krakus Péter esetében, bár nyilván érdekes lenne megtudni, mikor szembesült először azzal, hogy az ígéret ellenére mégsem semmisítették meg az aktáját, miként élte meg politikusként, hogy folytonosan feje fölött függ a lebukás Damoklész-kardja, milyen körülmények közt „kérte meg” Orbán Viktor, hogy adja vissza parlamenti mandátumát, tudott-e az indexes beírásról, próbált-e valamit tenni, hogy megússza … és hogyan is telt az a karácsony, a 2004-es.
Miután a fenti sorokban megajándékoztunk egy színműírót egy komplett darabvázlattal, vagy egy pszichológus doktoranduszt a disszertációja fő pontjaival, térjünk vissza a konkrétumokhoz: Sejteni lehetett, hogy a fórum-bejegyzésbe nem véletlenül került be az a faramuci megjegyzés az otthoni fénymásolóról. Nyilván mondhatott volna helyette fényképezőgépet is, s akkor életszerűbb, de a lényeg: várható volt, hogy a másolat valahol rövid időn belül meg fog jelenni.
Nem photoshop, és nem is prosztatavizsgálat készül: ez az, aminek látszik, bőven megelőzve korát és Simicska Lajost.
Így is történt: az Index 2005. január 4-én számolt be arról, hogy ezt a hírhedt – itt látható – feljegyzést, mely Krakus „búcsúlevele”, kilépője a szolgálattól, ahogy mondani szokás, „befújta a szél” a szerkesztőségbe, amennyire tudjuk, nemcsak az Indexhez: a Népszabadsághoz és a Népszavához is. Az újságírók természetesen megpróbáltak utánajárni a vádaknak, és megkeresték Szitát, aki először csak annyit válaszolt: „Elmennek a büdös fenébe!” A hírhedtté vált válasz ismét pszichiáter után kiált: nehezen képzelhető el, hogy az, akit így, derült égből a lehető legsúlyosabb vádakkal illetnek, eképpen reagál.
Kisvártatva már fenyegetően lépett fel, és pert helyezett kilátásba azok ellen, akik összefüggésbe hozzák a megjelent levéllel. A nyilvánosságra került feljegyzés, amelyben először találkozunk a szintén emlékezetes „barátom elmondta” formulával, számos olyan személyes adatot tartalmaz, melyek hajszálpontosan megegyeznek Szita életútjának akkori mérföldköveivel. Valóban ’88 július 17-én került a Növényvédő Állomásról a Somogy Megyei Tanács állományába, a beosztás és a munkakör leírása is egybevág, s fedi a valóságot az Eger utcában lévő építési telek megvásárlásáról szóló mondat is.
Ennél azonban sokkal érdekesebb az a megjegyzés, ami az „alternatív szervezetekről” szól: azt mondja, „eddig nem volt velük kapcsolata”. Ez nyilván nem a véletlen műve: a tartótisztjével való találkozón – tudjuk, hogy ezek mindig ún. „fedett lakásokban”, vagy más, megfelelő helyen zajlottak – nyilván volt szó arról, hogy az akkor már létező MDF, SZDSZ, Kisgazdapárt, Fidesz, vagy a (Lipták Béla-féle) Zöldek közül valamelyik mozgalommal Krakus vegyen fel kapcsolatot, amint azt is megígéri, hogy társadalmi segítőként (TS) továbbra is szolgálni fog, „megváltozott körülményeire való tekintettel” más formában, mint korábban. Záró mondata a legárulkodóbb: „A belpolitikai eseményekkel összefüggő változások kapcsán az ellenséges megnyilvánulások felderítésére úgyis, mint BM tartalékos TS is oda fog figyelni.” A dátum 1989. március 14.
A hírhedtté vált iromány: a szégyellni való múlt és a fényes jövő gyöngybetűkkel
Nem kell hozzá túl nagy James Bond-rajongónak lenni, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy, miután Szita valóban megjelent az „alternatív szervezetek” környékén, konkrétan belépett a (Lipták Béla vezette) Magyarországi Zöld Pártba, ezt konspiratív okokból tette. Ha valóban meg akart volna szabadulni múltjától, távol tartja magát a politikától. A szöveg arra is választ ad, hogy miért lehetett egyszerre igaz az ügynökmúlt, és Szitának azon állítása, hogy őt 1998-ban, képviselővé válása idején átvilágították, és nem találtak érintettséget: az 1994 évi XXIII. törvény csak a III/III-as ügyosztály által beszervezettekre vonatkozott, a III/II-esekre, akik „katonai objektumok védelmével voltak megbízva”, nem. Így Szita joggal hihette, hogy megússza.
A hír igazi médiabomba lett: az Index másnap, január 5-én is foglalkozott az üggyel, ahogyan más médiumok is: Varga László történész szerint igazinak „látszott” a feljegyzés, a TV2 által felkért írásszakértő még aznap valószínűsítette, hogy ugyanattól a személytől származik a két írás, február 3-án pedig Dr. Kiss Lajos kandidátus, címzetes egyetemi docens – összehasonlítva a feljegyzés kézírását Szita vagyonbevallásával – kijelentette, hogy „a szöveg minden szavát és sorát Szita Károly írta”. A kaposvári polgármester ekkor már nem volt elérhető az országos sajtó számára.
A helyi politikusok közül egyedül Gyenesei István Somogy megyei közgyűlési elnök kommentálta az országos médiában a Krakus-ügyet: szerinte „évek óta lehetett hallani különféle dolgokat Szita Károly múltjával kapcsolatban”,… „a gyanú először akkor erősödött fel, amikor Szita lemondott a parlamenti mandátumáról”. Utalt a nyolcvanas évekre is, mikor Szita főnöke volt a megyei tanácson: „az akkor történt, nehezen magyarázható dolgok most új megvilágításba kerülhetnek” fogalmazott nem túl szívélyesen akkor, mikor az MSZP városi elnöke, Zsoldos Róbert csupán múltja tisztázására szólította fel a polgármestert.
Az eredeti és az eredeti: Szita Károly és Krakus Péter írása írásszakértők szerint kétséget kizáróan azonos
Pokorni Zoltán, a Fidesz választmányának elnöke azt nyilatkozta, hisz Szita Károlynak, aki az első kétértelmű reakciók után hangosan és agresszíven tagadott. Pokorni érvelése az indexes fórumbejegyzés életszerűtlenségén, az otthoni fénymásoló sztoriján alapult, holott az nyilvánvaló konfabuláció volt, amit senki egy pillanatig sem vett komolyan.
Szita első érdemi reakciója az volt, hogy kikérte az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából a rá vonatkozó iratokat, majd nagy csinnadrattával, a papírt lobogtatva kiállt a nyilvánosság elé, azzal, hogy nem találtak semmit. Csak azt felejtette el közölni, hogy az akták átadása éppen akkor volt folyamatban a Nemzetbiztonsági Hivataltól, tehát a papírja csupán azt bizonyította, hogy a levéltárban egyelőre nem fellelhető a róla szóló akta. (Erre mondta jóindulatúan Gyenesei István megyei közgyűlési elnök, hogy dinnyét akart vásárolni a méteráru-boltban…) Az iratok átszállításának befejezése egyébként épp akkortájt, február 22-én volt esedékes, de a titkosszolgálat épp a Szita-ügyre való tekintettel, egy hónappal korábban befejezte az átadást. Szita Károly végül 2005. január 17-18-a körül jutott hozzá a levéltárban azokhoz az aktákhoz, amelyek személyével kapcsolatosak. Ennek alapján kijelentette a Magyar Nemzetnek, hogy „a róla szóló híresztelések nem igazak” és „a jogi lépéseket megtette”.
Ehhez képest január 20-án felkerült az Index már említett fórumára „Forrás munkás” posztja, melyben Krakus Péter munkadossziéjának fedlapját copyzta be. Ekkor már többé-kevésbé közismert volt, hogy ún. 6-os, tehát beszervezési kartont sokakról kiállítottak, de munkadossziéja csak annak volt, aki ténylegesen jelentett, tehát gyűjthető anyaga volt. Ez alapján már nagy valószínűséggel állítható volt, hogy a Belügyminisztérium Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság III/II. osztályán kiállított, H-65897 számú dosszié, melynek megnyitási ideje 1980. július 2., egy ténylegesen létező, Krakus Péter fedőnevű ügynök jelentéseit tartalmazta. Ezzel párhuzamosan a Népszabadságban is megjelent egy cikk, mely más forrásokból megerősítette, hogy Kaposváron, a nyolcvanas években a megyei rendőrkapitányság kötelékében valóban dolgozott egy Krakus Péter nevű ügynök.
A munkadosszié bizonyítja, hogy az ügynök érdemi munkát végzett, jelentéseket írt
A kérdés mindössze az ekkor, hogy Krakus Péter azonos-e Szita Károllyal, bár az írásszakértők véleménye olyan határozott volt, hogy tájékozottabbaknak efelől sem maradt túl sok kétsége.
Itt akár abba is hagyhatnánk, bár még természetesen számos fordulatot hozott az ügy, melyekről a folytatás(ok)ban beszámolunk, de ide mindenképp kívánkozik egy rövid gondolatsor arról, hogy mi is az igazi értelme a múltfeltárásnak. Számos hozzászólást kaptunk – különös módon leginkább hölgyektől – hogy el kéne már felejteni ezt a folytonos múltban vájkálást, történt, ami történt, fátylat rá. Vajon azok, akik így gondolkodnak, arra nevelik a gyerekeiket, hogy csalással, hazugsággal, aljassággal, mások elárulásával lehet érvényesülni az életben? Mert Krakus Péter példája azt tanítja: hazudj a szemébe bárkinek, tagadd le a legnyilvánvalóbb tényeket, mutogass másokra, ha tetten érnek.
És a legfontosabb: Szita Károly 1989. március 14-én nem lépett ki a kommunista állambiztonság kötelékéből, csupán műfajt váltott: a dokumentum tanúsága szerint „titkos megbízottból” előrébb lépett „társadalmi segítővé”, akinek már csak szóban kellett jelentenie, és a besúgáson túl bonyolultabb feladatok: szabotázs, zavarkeltés, dezinformáció is várhattak rá. Neki és sok-sok társának, akik az 1990-ben hatalomhoz jutott politikai elit minden pártjában ott voltak, és, ha a szervezettel való kapcsolatuk meg is szűnt, az elsajátított módszereiket sikeresen és zavartalanul alkalmazták – amint ezt az elmúlt huszonöt év szinte minden perce tanúsítja.
Hogy a konkrétumoknál maradjunk: Szita Károly az 1990-es parlamenti választásokon a marcali választókerületben indult a Zöld Párt „színeiben”, és a szavazatok kemény 3,11 százalékát nyerte el. A kaposvári önkormányzati választásokon még a zöldekkel indul, egy sajátos, antikommunista „koalícióban”, mely a kisgazdákból, a KDNP-ből, a POFOSZ-ból, a Zöld Pártból és az SZDSZ-ből állt, s csak ezzel a támogatással tud bejutni a közgyűlésbe a 4. számú egyéni kerületben. A kaposvári képviselőtestület alakuló közgyűlésén Fidesz egyik tagja javasolja ellen-polgármesterjelöltnek, miután kiderül, hogy az MDF-es favorit, Baka József nem vállalja, és helyette Szabados Pétert indítják. (Közismert, hogy ekkor még a közgyűlés választotta a polgármestert.) 12 szavazatot kap 18 ellenében, s így lesz alpolgármester. Szita ezután úgy hagyja ott az őt bejuttató pártot és koalíciót, mint Szent Pál az oláhokat, csatlakozik a Fidesz-frakcióhoz, és a továbbiakban mint ősfideszest tartja számon mindenki.
Két év múlva került sor a Magyar Narancsban megjelent terjedelmes portré szerinti „puccskísérletre”, mikor, mint alpolgármester egy szabaddemokrata képviselő kíséretében megkereste Lamperth Mónikát, hogy a Fidesz-MSZP-SZDSZ közösen buktassa meg a gyengekezűnek tartott MDF-es Szabados Péter polgármestert, ám erre végül nem került sor.
A következő árulására az 1994-es választásig kellett „várni” (most az apróbbakat nem számítjuk), mikor az MSZP-vel paktált le az SZDSZ ellen. Ezután jött Szita „szegfűs” korszaka, amikor a magát durván túlnyerő szocialista párt helyi taggyűlésein is részt vett, hogy kellő mélységű lehessen az együttműködés, és Horn Gyula miniszterelnök azt hitte róla, hogy MSZP-s…
Gondoltuk, hogy hosszú és fárasztó lesz, de folytatjuk, így, ezzel a töretlen lendülettel…
Update: Kedves olvasónk, K. I., egyenesen Chiléből igazította ki megromlott emlékezetünket: Lipták Béla nem volt a Magyarországi Zöld Párt vezetője. Csupán a dél-somogyi (Barcs-Csurgó) választókerület képviselőjelöltjeként indult zöld színekben az 1990-es parlamenti választásokon, ezért húztuk át a szövegben a téves minősítést. Szita Károly viszont ügyvivő volt a pártban, a héttagú testület egyik tagja. Ennek tükrében még tanulságosabb, milyen könnyedén lépett át rajtuk, mikor politikai karrierje úgy kívánta.
H. I.
