Az igazság odalent van
A nem vérbeborult agyú Fidesz-szektatagokon kívül eddig is pontosan tudta mindenki, hogy a Modern Városok Program nem egyéb hangzatos blöffnél: olyan, khm… „csoportosítása” a terveknek és az EU-tól várható forrásoknak, amelyből az egyszeri hívő számára úgy tűnik, mintha Orbán Viktor személyes, két dolgos kezével felhalmozott magánvagyonából adományozna útra, sportcsarnokra, színházra valót hűséges népének. Kormányzói kegy, mint amit a boldog békeidőkben Horthy Miklós sokezer keresztgyermeke kapott a kegyelmes úr nevenapján, praktikusan Mikuláskor. Már korábbi írásainkban is utaltunk rá: az ördög a részletekben bújik majd meg, s, hogy további népi bölcsességeket idézzünk: a cigányt sem úgy verik, és az út is hosszú a pohártól az ajkunkig. Most ismét adott a Magyar Közlöny némi gyengécske fogódzót, mire is számítsunk a közeljövőben.
A legújabb, 125. szám tartalmazza az 1460/2016. (VIII. 24.)-es kormányhatározatot, mely „az IKOP (Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program) 4. számú prioritásának keretében megvalósítani tervezett projektek tekintetében a kötelezettségvállalás feltételeiről és a program éves fejlesztési keretének előkészítéséről” hangzatos és némileg rejtélyes címet viseli.
A meglehetősen zavaros fogalmazványból néhány nekifutás után az derül ki, hogy azon projektek sorsa, amelyek már amúgy is átmentek egy szűrőn (erről is beszámoltunk), 2017-re úgy alakul, hogy, amelyeknél már megvolt a szerződéskötés, ott a teljes összeggel lehet számolni, vagyis ott gőzerővel mehet a munka, amelyeknél viszont még nincs kivitelező, ott csak az eddig elköltött pénzek jöhetnek szóba, idézzük: „amelyek további előkészítése szükséges, a projekt megvalósításához elsődlegesen szükséges munkálatokat elvégző kivitelező kiválasztására irányuló feltételes közbeszerzési eljárás lefolytatásával bezárólag felmerült költségekre legyen vállalható kötelezettség”.
A kormányhatározat szövege.
Bezárólag felmerült. Értelmezésünkben ez azt jelenti, hogy egyelőre, 2017-ben egy buznyákot sem vállal a kormány a 67-es útra, de nyugodtan szóljon, aki szerint felmerülhet más olvasat.
Annál is inkább, mert a határozat melléklete ennél sokkal egyértelműbb:
A kormányhatározat melléklete: vajon miért is kellett két hónappal eltolni az eredményhirdetést és a szerződéskötést?
Ahogy látható, a 4. számú prioritás alatt felsorolt hat tételből mindössze egy az, amelyre ténylegesen megkötött szerződés van, a többi csupán – beleértve a 67-est is – tervezett. És valóban: a 21. sz főút Heves és Nógrád megyei szakaszok kapacitásbővítése című, 2. számú tétel megkapja a teljes, 56 milliárdos összeget, míg a többi esetében csak töredékek szerepelnek. Az utolsó oszlopban pedig ott van, hogy erre az egy projektre van aláírt szerződés, a többire nincs.
Jelesül a mi kaposvári szívünknek oly kedves 67-esre sincs, amely egyszer még zenélni is fog majd, s természetesen a Republic hangján szólal meg – csak győzzük mindezt kivárni.
Innen válik gyanússá az a néhány napja nyilvánosságra került határidő-módosítás, melyről szintén beszámoltunk, s melynek értelmében július 22-ről szeptember 15-re módosították a 67-es kivitelezésének ajánlattételi határidejét.
Vessenek ránk egy marék Dunakavicsot, de megkockáztatjuk: valaki „leszólt” a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nek: „gyerekek, toljátok már odébb két hónappal ennek a sz@ros kaposvári útnak a határidejét, mert épp most hozunk egy határozatot arról, hogy a már megkötött szerződések mehetnek, a többit meg egyelőre lógva hagyjuk…”
Nos, az effélére szokta mondani a Nemzet Horogkereszttel Kitüntetett Aranyszájú Zsoltija, hogy a „k.rva anyátokat…” (Innentől már mi is esélyesek vagyunk egy lovagkeresztre, ugyebár: ha ez kell…)
Nem csodálkozunk. Ami inkább meglepő, a „D” oszlopban szereplő közel 105 milliárdos végső bekerülési összeg. Volt már szó eredetileg 78 milliárdról, ami az azóta útügyben megbukott Tasó László államtitkár szerint 54 milliárd volt, hogy aztán most értesülhessünk ennek majdnem a duplájáról.
Mondjuk egyelőre tökmindegy: 2017-re ugyanis a táblázat szerint csupán 14,6 milliárd van betervezve, ami jó esetben
hat kilométer megépítésére lenne elég, ha ennek legalább a kétharmadát már el nem költötték volna.
Ne feledjük, hogy a kormányhatározatban már az eddig elköltött összegekre is utalnak, így aztán ad absurdum még az is elképzelhető, hogy a közel tíz éve átadott Somogybabod – M7 közti szakasz vagy a kaposfüredi elkerülő is benne van a 104 milliárdban. Az viszont biztos, hogy az elátkozott utat legalább háromszor, sok-sok százmillióért újratervezték: 2007-ben már teljesen készen volt a nyomvonal 2×1 sávos terve, amit 2010 után időhúzás céljából „aktualizáltak” csekély öt évig, majd újratervezték, s kivártatva megint,
miután Orbán utasítására kitalálták a fékezett habzású, csökkentett paraméterű autóút-szörnyszülöttet.
Itt tartunk most. A kormányhatározat szerint tehát a még meg nem kötött szerződésekre csak az eddig elköltött összegek erejéig lehet kötelezettséget vállalni – ez a lényeg, ez pedig a semminél is kevesebb.
Nyilván sokan unják már a 67-es körüli bogarászást: „az eddigi kormányok is ígérgettek, a mostaniak is”. Nos, egyrészt ez nem így van: a 67-es megvalósítása csupán a szocialista Lamperth Mónika egyetlen választási kampányígéreteként szerepelt, ami a legkevésbé sem lóg ki az évek során elhangzott ilyen-olyan politikusi ígéretek közül, gondoljunk Gelencsér Attila és Heintz Tamás „Bízzák Taszárt a következő kormányra!” hírhedt jelmondatára, vagy Szita Károly ötezer új munkahelyet vizionáló kampányára. Másrészt viszont megépítették a Somogybabod – M7 közötti és a kaposfüredi szakaszokat, ráadásul mindezt egy válsággal terhelt időszakban, jórészt a 2007-tel kezdődő EU-s költségvetési időszak előtt, nemzeti forrásból.
Azóta viszont, hetedik éve ezek a nagyszerű, állítólag minket képviselő férfiak és asszonyok: Szita Károly, Gelencsér Attila, Mátrai Márta, Witzmann Mihály, Móring József Attila, Jakó Gergely és a többiek csupán a szájukat tépték, helyezkedtek, a zsebüket tömték, egymást fúrták és hagyták, hogy a keleti országrészek is lekörözzék Somogyot infrastrukturális fejlettségben.
És arcizmuk nem rezdül, szemük nem rebben. Most hogy lehet tele pofával migráncsozni, van bármi gond?
H. I.
