Télen-nyáron a peronon: a kaposváriak lassan megszokják
Egy év alatt épült fel, viszont közel két év kell a felújításhoz: mi az? A kaposvári vasútállomás renoválásának története éppen olyan regényes, mint a hozzá kapcsolódó mesebeli „intermodális” közlekedési központé: múltja legendáktól, jelene elhallgatásoktól és hazugságoktól övezett. Az „utazóközönség” már beletörődött abba, hogy második éve néhány bádogkonténer jelenti a megyei jogú város helyközi közlekedésének bázisát (nagy dolog, a helyit még az sem), hogy nincs a közelben egy nyomorult parkoló, s, hogy a galambok már jóval azelőtt förtelmessé piszkítják az állomásépületet, hogy elkészült volna. Már a harmadik határidőn is túl vagyunk, de az átadásnak még híre sincs, nemhogy hamva.
Az „intermodális” közlekedési központ véglegesnek látszó bukásával is foglalkozunk hamarosan, ám e mostani írásunk a vasútállomás felújítása körüli kérdésekről szólna: 2015. márciusában jelentette be Dávid Ilona és Szita Károly Peresztegi Imre ZÁÉV-vezér társaságában, hogy megkezdődik a pályaudvar 1,6 milliárdos összköltségű, 365 napig tartó felújítása.
Nos, ez a terminus már jó régen, idén márciusban lejárt, de ezzel kivitelező januárban még kiállt a nyilvánosság elé, azt ígérve, hogy „nyárra” elkészülnek.
Hogy melyik nyárra, azt nem mondták, de július 7-én minden formaság nélkül, mondhatni szépen, egy viháncolós-vicceskedő, mindamellett benyalós „húdeszéplesz-jajdeörülünk” kis Kaposvár Most-tudósításba becsomagolva közölte a kivitelező építésvezetője, hogy „november végén” lesz átadva az épület. Az pedig csak a déli féltekén számít nyárnak.
Végül a Közbeszerzési Értesítőben megjelent egy szerződésmódosítás szeptember végén, amely szerint „1. Felek megállapodnak, hogy a Szerződés 3.2 pontja hatályát veszti és helyébe az alábbi rendelkezés lép: A kivitelezési munkák teljesítési (készre jelentési) határideje: 2016. október 20.” Ez is szép csendesen elmúlt.
Így állt tegnap a munka a kaposvári vasútállomáson. Nem tűnik olybá, hogy néhány nap múlva készen lenne.
Az is érdekes, hogy a szeptemberben kelt szerződésmódosítás hogyan hivatkozhat októberi befejezésre, mikor az építésvezető már nyáron megmondta (a fent említett riportban), hogy jó esetben november vége, de az igazi vicc az indoklás: egyrészt hivatkozik arra, hogy
„Kaposvár felvételi épület 5-ös épületrészében megmaradónak tervezett fafödémen 2015. november 23-án Vállalkozó vörös korhadást és könnyező házigombát fedezett fel. Ezen épületszerkezetekre veszélyes gombafaj jelenléte nem tette lehetővé az építési és örökségvédelmi engedélyben tervezett régi fa födémszakaszok megtartását.”
Itt azért jegyezzük meg, hogy a tervezési, ill. kivitelezési állapotfelmérésnek ki kellett volna terjednie is a százéves fafödémre – ehhez nem kell túl sok szakértelem.
Ám a másik indok egyenesen röhejes, csak szó szerint élvezhető:
„A felvételi épület környezetében a város tulajdonában levő csapadékvíz elvezető hálózat elavult, kapacitása nem megfelelő, ezért a Város a csapadék elvezető hálózat komplett átterveztetését kezdte meg. 2015. március 13. napján a Várostól kapott tervlapok alapján kiderült, hogy a felvételi épület csapadékcsatorna terveken szereplő rendszer és a Város által áttervezett csapadékelvezetési hálózat nem csatlakoztatható egymáshoz.”
Emlékszünk, hogy Tóth István városi főmérnök a tavaszi-kora nyári emlékezetes felhőszakadások idején milyen magabiztosan, mondhatni pökhendi kioktatással rendezte le a nyilvánosságot, mondván, hogy a „város vízelvezetése a mindenkori aktuális műszaki előírások szerint van tervezve, azoknak megfelel, rendszeresen karban van tartva”, stb. Hogy erről a tavasszal-kora nyáron lezúduló csapadékvíznek nem szóltak, és a kis tudatlan vagy háromszor elöntötte a várost?
Istenkém, senki sem tökéletes, elég, ha Szita polgármesternek régi jó elvtársa.
Tóth elvtárs, akinek a ciklus elején kellett találni valami jól fizető beosztást, így lett városi főmérnök, odanyilatkozott, hogy a város vízelvezetése rendben van. Ehhez képest nem tudjuk, miért is kellett hirtelen átterveztetni, és a tervek alapján miért nem köthető össze az állomás és a város csapadékvíz-rendszere. És persze, hogy miért is önti el az esővíz a környéket, ha annyira rendben van…
Az viszont ezek után kiderült, hogy a város csapadékvizének elvezetéséért felelősök és a vasútállomás kivitelezői nem voltak beszélő viszonyban, mert a két rendszer nem összekapcsolható, ill. a állomás területén létesített csapadékvíz-elvezetéshez is vízjogi engedélyt kellett kérni, amely a ZÁÉV szerint jelentős késedelmet okozott.
Mindez nyilván elkerülhető lett volna, ha a tervezés időszakában van párbeszéd és koordináció a felek között. De az is elképelhető, hogy a ZÁÉV simán csak rákeni a kaposvári önkormányzat „szakembereire” a kulimászt, minthogy a szerződő partnere a MÁV – nem szól vissza senki.
Ettől eltekintve úgy fest, hogy nem csupán a két érintett területtel van gond, hanem az építkezés úgy általában nem mutatja a készültség előtti pillanatokat, sem a belső terekben, sem a külső felületeken – ahogy ez a mellékelt képeken is jól látható.
Ha csak a csatornarákötés lett volna a gond, a többinek már készen kellene lennie, nem, Mr. ZÁÉV?
A guanó, az persze rakódik “feketén, vastagon”: a galambok sem győzték már kivárni a végét.
Vasutaskörökben az is terjed, hogy a kivitelezés minősége is problematikus, pl. a még el sem készült „kormányablak” helyiségeiben már újra kellett alkotni néhány dolgot. Az pl. jól látszik a külső felületeken, hogy a burkoló keramittéglának már nem tett jó a többszöri csiszolás: számos helyen, különösen a sárga felületeknél foltosodik.
Sebaj, úgysem látszik majd a galambürüléktől.
Apropó, ürülék: különös az is, hogy Szita Károly polgármester miért nem veri két ököllel az asztalt, miért nem nyilatkozik oda jó erőseket annak ellenére, hogy ő maga figyelmeztette a kivitelezőt a munkák megkezdése idején, hogy tartsa a határidőt, mert anno „egy év alatt készült el az állomásépület”.
Most mélyen hallgat az univerzum legokosabb és legsikeresebb polgármestere: ha egy vidéki építőipari cég vezetőjével kell tárgyalni, egészen kicsire összeszottyan (sejtjük, miért), viszont hatalmas önbizalma van, ha az ötszázmilliós Európai Unió vezetőjével, Jean-Claude Junckerrel kell arcoskodni.
Ha Kaposvár lakóinak elemi érdekeit kell képviselni, vagy éppen meg kellene védeni a saját apparátusát a balfácánság vádjától, csendben van. Megteheti: egy egész siserahad, szolgalelkű, alázatos csicska-ármádia segíti abban, hogy akkor és azt hallgasson el, amit akar.
És akkor Mészáros Lőrinc még be sem köszönt az új, jobbnál is jobbra fazonírozott Somogyival.
H. I.
