Los Angeles-i „buziság” újratöltve
Waterloo, Solferino, Sztálingrád – történelmi bukások, persze a vesztesek felől nézve. A kaposvári városvezetéssel és személyesen Szita Károllyal még nem törölték úgy fel a padlót, mint Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató. Ennyit mondhatunk tömören a városháza és a csicskasajtó által folyvást „történelminek” nevezett beruházásról, ami azon kívül, hogy költségvetésében kevesebb, mint a harmadára karcsúsodott, tökéletesen értelmetlen és alkalmatlan módon, erősen a hátrányára változott, s persze ezek után közösségi közlekedési központnak nem nevezhető. Csupán arra jó, hogy az Európai Unió tisztességesen dolgozó polgárai által befizetett adókból tíz és félmilliárd forintot – harminc-egynéhány millió eurót – ellopjanak.
Cikksorozatunk első részében azt vázoltuk fel, hogy mi mindent hazudott-mesélt már össze Szita Károly, és a vele bűnszövetségben lévő helyi csicskasajtó az intermodálisról, s persze már itt is érintettük azt, hogy a pályázati kiírásból is látható módon mennyire megváltozott a terv. Fontos rámutatni, hogy ez az írás január 3-án jelent meg, és ekkor még a pályázati kiíráshoz csatolt terveknek meg volt ugyan adva egy Dropbox mappa, ez:
https://www.dropbox.com/sh/yzp5yy762o04eoj/AAA7VKzvV2Ec3NBOKaK0iXD5a?dl=0
de akkor még üres volt. Innen most már az egész tervdokumentációt letöltheti bárki.
Az viszont már enélkül is világos volt, hogy pl. a sokat emlegetett, a belvárost a peronokkal és a fürdővel, valamint a Donnerrel összekötő aluljárót, amely az egyetlen, valóban minőségi változás jelentette volna a mai helyzethez, kihúzták a tervből. Számos más változás a tervek nélkül viszont még nem volt látható.
A KAPOS-T cikkének megjelenése után a városháza pánikszerű kommunikációs tűzoltásba fogott: január 5-én a Kapos Tv „teljesen véletlenül” készített Lőrinczné Balogh Krisztina főépítésszel egy interjút, amelyben már – némi, finoman szólva enyhítő, tompító körítéssel – az szerepel, amiről 3-i cikkünkben lerántottuk a leplet.
L. Balogh Krisztina főépítész interjúja a Kapos Tv-ben, január 5-én. Nyíllal jelöltük a Szita által emlegetett “Los Angeles-i buziságot”, egy kábelhídszerű felfüggesztést, ez hasonlított volna a Golden Gate-ra, amely egyébként San Franciscóban van.
A Kapos Tv interjújában a főépítész beismerte, hogy nem lesz aluljáró, amiről pedig Szita Károly még áprilisban, a csökkentett összeg ismeretében is tényként nyilatkozott. L. Balogh Krisztina a költségcsökkentésre hivatkozott, s ezzel ellentmondásba keveredett az univerzum legszimpatikusabb és legszavahihetőbb polgármesterével.
A másik ellentmondást az aluljáró helyével kapcsolatban érezzük: A főépítész most már nem látja jó helyen az objektumot az állomásépület nyugati végén, azt mondja, így az utasoknak ki kell jönniük a főépületből, és csak úgy érhetik el a peronokhoz vezető aluljárót.
Látja? Na, ilyen aluljáró NEM lesz Kaposváron! Kép Szita Károly keddi évértékelőjéről: a polgármester azzal tette magát végképp nevetségessé, hogy a projekt meg nem valósuló részének, az aluljárónak a képével fényezte “előadását”. Látható az is, hogy a lejárat az eredeti tervek szerint is a vasútállomás nyugati oldalánál lett volna.
Eláruljuk: amint a mellékelt képen látszik, az eredeti tervben is az állomásépület mellett volt az aluljáró. Nemrégiben volt alkalmunk utasként Strasbourgtól Brüsszelig jó néhány meglepően korszerű állomásépületet belülről is látni, s mindenre volt példa: arra is, hogy az állomáson belülről, s arra is hogy fedett kültérből indultak a peronra az aluljárók.
Egyre nem volt példa sehol: hogy a síneken botladozzanak keresztül az utasok. Jóreggelt kívánunk.
Ami azonban ennél is súlyosabb, s valójában felveti az EU-s pénzekkel való bűnös visszaélés gyanúját:
semmiféle intermodalitás nem lesz! Ugyanis, miután a MÁV gyakorlatilag itt egy négyzetcentiméternyi helyet sem ad át a városnak. A távolsági buszpályaudvart színtisztán alibiből huszonöt-harminc méterrel helyezik csak odébb oly módon, hogy a négysávos Budai Nagy Antal utcát megcserélik a mostani távolsági, sokak által csak „parasztelosztóként” ismert objektummal.
Nem intermodalitás ez, hanem egy irgalmatlan nagy pofon a sz@rnak, visszakézből: egyik sem lesz közelebb a vasútállomáshoz, fél méterrel sem.
Erről a főépítész asszony hatalmas lelkesedéssel (éppen akkorával, mint a korábbi, teljesen eltérő koncepcióra) azt mondta, hogy így a távolsági buszról a helyi járatokra átszállóknak nem kell átkelniük a négysávos úton…
Tessék mondani: és azok a vidékiek, naponta sok ezren, akik nem buszra, hanem a városba: iskolába, vásárolni, ügyet intézni mennek, s ez által nekik viszont majd éppenséggel át kell kelniük a négysávos úton, boldogabbak lesznek tízmilliárdért?
A téridő görbülete, avagy a buszpályaudvar terve. Látható, hogy csupán az út másik oldalára kerül át, a vasútállomáshoz nem lesz közelebb. Annak, aki pedig a városba akar menni, ugyanúgy át kell kelnie a négysávoson. Pech.
Igazából csak – ha igaz – az állomásépület keleti oldalán lesz némi érdemi változás: azon területen, amelyet parkolásról szóló írásunkban említettünk, lesznek parkolók. Hogy milyenek, és milyen feltételekkel, azt nem tudjuk.
Lassan mondjuk: nem lesz olyan, hogy intermodális, mert az,
hogy húsz méterrel közelebb kerül egymáshoz a helyi és a távolsági buszpályaudvar, az csupán egy vicc. Az egész arról szólt volna, hogy a két objektum a vasútállomáshoz kerüljön közelebb, továbbá
nem valósul meg az aluljárós összeköttetés a Donner-Virágfürdő-állomásépület-belváros vonalban, ezzel az utasok kényelme, biztonsága sem növekszik,
tehát teljesen feleslegesen átvisszük a távolságit pár méterrel, lebontjuk és újjáépítjük azt siralmas, gyalogos felüljárónak csúfolt vacakot, amelyet egykor a donneriek büntetésére eszelt ki valaki.
És a Donner nem lesz összekötve a belvárossal, akárhányszor hangozzék is el ez a hazugság újra és újra.
És a MÁV továbbra is több mint nyolc hektáron terpeszkedik a belvárosban a ronda, zajos répavonataival: Orbán Viktor kedvenc vezérigazgatója, Dávid Ilona pedig mosolyogva pattintja le magáról a Szita Károly-fajsúlyú figurákat.
Ezért aztán hazudunk össze-vissza, folyamatosan, mindenkinek. Lényegében a kaposvári EU-s finanszírozású beruházások többé vagy kevésbé megtévesztésen alapulnak: az Ady és a Noszlopy utca a szökőkutakkal, a Szivárvány, az Agora csak jóindulattal tekinthető „funkcióbővítettnek”. A Vigasságok tere pedig azóta is zárva – csak a lenyúlás volt a lényeg.
Talán itt volna az ideje az OLAF-hoz, az európai csalás elleni hivatalhoz fordulni.
H. I.
