Százmilliók vasvillával ki az ablakon
Minket lepett volna meg a legjobban, ha egyszer csak, mondhatni váratlanul megjelennek a földmunkagépek a Kaposvárt egyesek szerint a nagyvilág többi részével összekötő elátkozott 67-es úton, és, ahogy a mesékben lenni szokott, idővel megindulhat rajta a forgalom. Nos, út helyett immár fél évtizede fellengzős dumákat, zavaros magyarázatok tömegét kapták a kaposváriak, az úttesten pedig – mondván, úgyis már csak néhány ezret kell aludni a megújulásig – szépen gyűlnek a brutális kátyúk. A fejlemény pedig, ha annak lehet nevezni annyi, hogy most, néhány napja immár sokadszorra eredményt hirdetett a Nemzeti infrastruktúra Fejlesztő Zrt. – nem tévedés – az út MEGTERVEZÉSE tárgyában. Agyrém, narancsszínű csomagolásban.
Tegnap, január 13-án tette közzé a NIF Zrt. a Közbeszerzési Értesítőben két tételben a 67-es út újabb tervezési procedúrájának nyerteseit: a „67-es Úton Konzorcium (ÚT-TESZT Mérnöki és Szolgáltató Kft. és Pannonway Építő Kft. közös ajánlattevők)” elnevezésű konzorcium nyerte a képen látható felhívást, valamint külön az „ÚT-TESZT Mérnöki és Szolgáltató Kft.” a Somogyaszalót elkerülő szakaszét – mindösszesen 271, azaz kettőszázhetvenegymillió forint összegben. Kiírás persze – már maguk is szégyellik, pedig az nagy szó – nem volt, kihasználva „Európa legszigorúbb közbeszerzési törvényének” kiskapuját, a szereplők diszkrét, névre szóló meghívást kaptak a részvételre.
Mi ezzel a baj? Tervezzék meg oszt’ jónapot, hajrá, induljanak a gépek.
Nos, csak annyi, amint erről már többször beszámoltunk, hogy az újratervezés már harmadjára zajlik: ugyanez a cég, annak ellenére, hogy 2007 óta folyamatosan érvényes, engedélyes terv létezett a teljes szakaszra, 2015 áprilisában elnyert egy tervezési tendert ugyanerre, lényegében ugyanilyen tartalommal, de két sávra, 120 millió forintért, s emellett még a somogyaszalói elkerülőre is 58-ért. Ezeknek a tavaly lezajlott tervezési eljárásoknak a méregdrága eredményei most mentek a kukába, s kezdődik minden elölről.
A hirdetmény a Közbeszerzési Értesítőben. Az “eredmény” szó ne tévesszen meg senkit: csak annyi, hogy ki a szerencsés, aki a következő hónapokban harmadszorra is megtervezheti az utat (amely így alaposan meg lesz tervezve), s majd azután jöhet a közbeszerzési eljárás a kivitelezésről.
Az ok nyilvánvalóan ugyanaz, mint a CSOK néven elhíresült lakástámogatás esetében: Orbán Viktor miniszterelnök Sztálint vagy bármely keleti despotát megszégyenítő módon söpri le akár évek munkáját az asztalról, és írja felül saját pillanatnyi politikai szeszélyének megfelelően az alattvalói által kidolgozott terveket, most éppen azért, mert ragaszkodik a „négysávos ígéretéhez”. Habár még nem nyilvánította a Vatikán csalhatatlanná, azért ő egy szent, akinek a szavára kel és nyugszik a nap, ha úgy akarja – ebben is hasonlít Chuck Norrishoz. Pontosabban Chuck hozzá.
A csicskák pedig futhatnak utána. Persze a rutinosabbak tudják, hogy a Vezér, a Nemzet Boldogítója éppolyan beteges hazudozó, mint a kiszolgáló személyzet, így fordulhat elő pl., hogy a négysávos végül is amúgy „fapadosan” lesz gyorsforgalmi, ahogy a látszólag elmebeteg módon bőkezű családi otthon-támogatás részleteiben is megbúvik egy kisebb regimentre való ördög.
A másik gond az ablakon kiszórt negyed-félmilliárd mellett az időtényező. A Közbeszerzési Értesítő szerint december végén megkötött szerződések határidejét ugyan gondosan elhallgatják, de az sejthető, hogy hónapokat vesz igénybe egy teljesen új koncepció alapján zajló tervezés, hiszen a „fapados” gyorsforgalmihoz nem járnak majd lehajtók, alul- és felüljárók, s nyilván a szélesebb útpálya is jelent majd némi változást – ha a derék mérnökök komolyan veszik a feladatukat. Csak halkan emlékeztetnénk: Gelencsér Attila és Szita Károly nagyjából öt évig hivatkoztak arra, hogy a teljes útszakaszra új környezetvédelmi hatástanulmányt kell készíttetni az EU-előírások miatt, bla, bla…
Megszületett a döntés – értik: a DÖNTÉS. Csak aztán született egy másik, amely hatálytalanította az előzőt. 2014 elején érettségizett Némethné Erzsike miniszterasszony nyilatkozik a kormány- és orgazmusközeli médiának: 35 milliárd elkülönítve a kaposvári intermodálisra.
És csak ezután kezdődhet meg a kb. nyolcvan milliárdos építkezés kivitelezési tenderkiírása, amelyet már nem tud suba alatt intézni a NIF Zrt., mint a tervezés utolsó fordulóját. Hiába, az a fránya EU… Addigra a Simicska-féle Közgép visszakapja a közbeszerzéseken való indulás jogát, és legalább kétszer megtámadja majd a bíróságon a számára előnytelen, Garancsi-, vagy Mészáros Lőrinc-féle cégeket preferáló döntést. Egy-két pofás kis per nyilván jót tesz majd az ügynek.
Képzelhetik, milyen gyenge lábakon áll ez a konstrukció, ha a Kaposvár Moston nem Szita, vagy éppen Gelencsér nagyságos urak voltak azok, aki a ránk zúduló jóhírektől egyfolytában orgazmusközeli állapotban ájuldozó csicskamédia-kékharisnyák egyikének elővezették a 67-es út legújabb verziójának részleteit, hanem Tóth István, Kaposvár főmérnöke, akinek kb. annyi köze van a dologhoz, mint bármely kaposvárinak: illetékessége a város határánál megszűnik, magánszemélyként pedig annyi hülyeséget hord össze, amennyit csak akar.
Elvileg természetesen még igaz is lehet azon állítása, hogy 2016 első felében megindulnak a tényleges kivitelezési munkák, ám a tény (melyből írásunk is kiindul), hogy a NIF Zrt. két nappal ezelőtt hirdetett eredményt az (újra)tervezés tárgyában, ezt a kijelentést némileg kétségessé teszi.
Amúgy pedig a rutinos kaposváriak már tudják: nem kell az ilyen makutyi dumákat komolyan venni. Volt itt már szó 2014-ben kezdődő, 2016-ban elkészülő (!) 35 milliárdos intermodálisról, melyre az akkori miniszter szerint már a pénzt is elkülönítette a kormány, volt szó 2015-re megújuló Kaposvár-Dombóvár vasútvonalról, melyen legfeljebb 2017-2018 fordulóján zötyöghetünk majd, és akkor is csak az 1980-as évek színvonalán, s persze volt szó a vasútállomás felújításának idén februári befejezéséről is. No meg kalandparkról, NOSTRA ifjúsági központról, wellness-szállóról, Somogy-luxusáruházról, taszári nemzetközi repülőtérről, felüljárókról, s száz más, magasan szárnyaló álomról, mely rendre a bilibe érő kézzel ért véget.
Emiatt lennénk némiképp szkeptikusak a kétségkívül roppant nagyvonalú miniszterelnöki ígéretek kapcsán. Egyelőre csak annyit látunk, hogy a 67-es úton mintha valaki a „ki nevet a végén?” című társasjátékot játszaná: lehet visszafáradni a rajtvonalra, csak a szokásos újratervezés (és a közpénz) folyik, mint rendesen.
H. I.
