Kezdünk komolyan aggódni. Sokszor megírtuk már, hogy valóban működni látszik a „Kaposvár-modell”, csak nem abban az értelemben, ahogyan Szita Károly emlegetni szokta, hanem úgy, hogy az illiberális, antidemokratikus „vívmányok” és az országban lassan mindent elnyelő bűzös szellemi posvány szinte minden eleme mintha itt, ebben a szerencsétlen városban lett volna kipróbálva, hogy aztán Orbán Viktor nagy boldogan bevezethesse népe boldogítására. A helyi sajtó teljes elfoglalása, lekenyerezése éppúgy mintául szolgált, mint a „szellemi élet” vastagon kistafírozott alibiszervezetekkel, kamuintézményekkel történő felhígítása, a kultúra és a közélet kliensekkel, csicskásokkal való feltöltése, a pitiáner bosszúállás az ellenünk szólókon, a pimasz erkölcstelenség, az árulás, besúgás és a hazudozás intézményes értékké emelése. Most pedig, hogy immár örökkévalónak képzeljük hatalmunkat – lásd Simicska kiakolbólítása – már nincs szükségünk a sajtónak nevezett idomított szolganépségre sem: egyenesben, közvetlenül osztjuk az észt: Szita Károly sztárblogger lesz, az MTVA nevű „közszolgálati”, jobb napokat lényegében soha nem látott propagandaszervezet kóros tartalomszegénységét orvosolandó. Szép páros, fogalmunk sincs, hogyan találtak egymásra – talán szagról.
Ez volna az a bizonyos „Urbánus blog”, amelyet őurasága vezet, s amelynek beköszöntőjében – melyet saját kis kezével írt, benne ilyen hallatlanul érdekes, egyéni és eredeti gondolatokkal: „Tény, hogy egy város mindenkinek mást jelent.” Erőteljes indítás, érezzük, hogy most magasra lett téve az a bizonyos léc, itt már ritka a levegő. A társaság sem akármilyen: bloggertársai mondhatni, afféle hírességek csarnokát alkotják az MTVA-s blogtérnek már ebben a kezdeti formájában is: Lánczi Tamás, Schmidt Mária, Prőhle Gergely külügyi államtitkár, vagy Papp Gergely, a „közszolgálati” gazdasági jóhírek avatott szakértője. Csak egy egészen kis logó, tudják, amely ott böngésző felső sorában szimbolizálja a tartalomszolgáltatót, egy ún. „favicon”, jelzi, hogy az „Urbánus blog” a magyar polgárok közel évi százharminc milliárd adóforintjából fenntartott, hírhamisító, retusáló hazugsággyár szerves része. Mintha szégyellnék – megértjük.
A sugárzó homlokból egy sem kevés – hát még a magvasnál magvasabb gondolatok…
Kezdhetnék a szégyenkezést azzal, hogy nem tudják, mit jelent a szó: „urbánus”. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy itt és most a nyelv újraformálása is lezajlik, mint minden rendes diktatúra kialakulásakor – lásd: Emberi Erőforrások Minisztériuma „tilos szavak jegyzéke” – de annyit azért illene tudni, hogy az „urbánus” latin jövevényszavunk a múlt század elejétől erőteljes jelentésváltozáson ment át, „városi jellegű, városias” helyett lényegében azt a „nem nemzeti, nem magyar” értsd: zsidó nagyvárosi értelmiséget jelentette (szellemi fellegváruk a Nyugat c. folyóirat), akik szellemiségükben, értékrendjükben élesen szemben álltak a már akkor is ásatagnak, retrográdnak tekintett nacionalista-konzervatív hivatalos kultúrpolitikával. (Lásd: Orbán, L. Simon, Fekete György, Vidnyánszky, stb.)
Persze honnan tudhatná ezt az a szellemi kör, melybe a kaposvári polgármester belefér? Akik gond nélkül odaírják egy általuk összeizzadott városismereti „könyv” címlapjára, hogy „Emelt fejjel”, mert nem tanította meg nekik senki, hogy ez egy ún. „frazéma”, melyet nem szokás más formában használni, csak úgy, hogy „emelt fővel”, mert akkor pl. az ugrik be az olvasónak, hogy valaki egy levágott fejet emel magasra, s ezzel kiröhögteti magát? Ahogy nem volt senki, aki megmagyarázza a nemrég kiadott „Zsákutcákból irányfények” című könyv szerzőjének és az interjúalanynak (Lőrincz Sándor – Balás Béla), hogy közös művük címe enyhén szólva nevetséges, hisz épp azt jelenti, hogy a gyanútlan utazót egy zsákutcába hívogatják. Bár lehet, hogy épp ezt akarták mondani…
Ez itt a színvonal, s a KAPOS-T-nak, ahogy beköszöntőnkben is megfogalmaztuk: „…nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember.” Ha ennyit tudnak a város jobboldali „írástudói”, nem csoda, hogy Szita ezt hozta itthonról, miután eddig csak jelentéseket körmölt: „…barátom elmondta…”
Nos, ilyen az, amikor valaki “emelt fejjel” mutatkozik…
Vissza az „Urbánus bloghoz”: csak mellesleg, a rendkívül színvonalas, gondolat- és tartalomgazdag blog, az „Urbanista”, nem esett bele ebbe a csapdába. Nekik több eszük volt, s olvasása így nagyságrendekkel hasznosabb időtöltés is, ugyanis valódi városismereti, építészeti, kulturális tartalmakkal szolgál. Ellentétben „urbánusékkal”, amely, mint azt néhány bejegyzés után bízvást megállapíthatjuk, nem több egyszerű polgármesteri pofafürdőnél. Néhány város – Székesfehérvár, Tatabánya, Miskolc stb. polgármesterei írtak (írattak?) egy-egy végtelenül semmitmondó, bárgyú kis általános iskolás fogalmazványt, jellemzően önmagukat és a Fidesz önkormányzati politikáját ünnepelve. Leginkább a közmunka értékteremtő erejéről mesélnek szépeket, pl. a miskolci poszt címe: „Seprűvel értéket teremteni”, elmesélik, mitől város egy város: képzeljék, attól, hogy az ott lakók városi vagy falusi embernek tartják-e magukat. Ez épp Szita Károly elmeszüleménye.
Domborított egyet pár napja is, úgy látszik, nem fizetnek rosszul: a 20-i posztja – már a harmadik – az új matricarendszerről szól. Mintha megállt volna az idő Szitáéknál, megismétli az összes, idejét és aktualitását vesztett marhaságot és tudatos ferdítést, amit korábban összehordott az ügyben. „Nem volt kellőképpen előkészítve…”, magyarázza kormánya bizonyítványát – érdekes módon, más kormányokkal nem volt ilyen türelmes. Amúgy pedig kiderült: ilyen mentség sincs, hiszen majdnem egy éve készültek a bevezetésére. Ebbe bőven belefért volna bármilyen előzetes konzultáció.
Megint előjön a „sztárblogger”az útdíj előnyeivel: „Ha például a Kaposvár-Budapest vonalat nézem, a korábbi 43 ezer forint helyett 15 ezer forintért lehet megváltani az egész évre érvényes matricákat.” Erről már januárban beigazolódott, hogy hazugság: az autósok ugyanannyi 43 ezer forintos éves matricát vettek nagyságrendileg, mint tavaly, s erre jött rá a megyei matricák bevétele. Magyarul nettó lehúzás, ezt már – Szita Károlyon kívül – mindenki látja. Ő viszont még jó néhányszor el fogja mondani, senkitől és semmitől nem zavartatva.
Ha ez zsákutca, s ezek az irányfények, akkor jobb lett volna a hangokra hallgatni…
Az ordasabb hazugságok ezután jönnek: Szita állítja, hogy „ami az M67-est illeti, minden reményünk megvan arra, hogy még ebben a ciklusban megépül, hiszen a kormány döntött arról…” Amellett, hogy arról elegánsan hallgat mindenki, miért is hagytak ki négy évet, szögezzük le újra: nem, az M67-es nem épül meg, s ezt már rengetegszer leírtuk: ami megépül (esetleg) az csupán a közbeeső községeket elkerülő szakaszok és a meglévő útpálya megerősítése. Erre van ugyan érvényes döntés, de ez nem gyorsforgalmi út, s a tervekből és a kiírás jelenlegi állapotából egyre inkább úgy tűnik, nem is lesz készen ebben a ciklusban.
Aztán, ha egy mesedélután beindul, nincs megállás: arról kezd lamentálni a kaposvári polgármester, hogy „Magyarországon sajnos sugárirányúak a főbb közlekedési útvonalak, Budapest az egyik végállomása valamennyinek, miközben égető szükség lenne a kelet-nyugat irányú összeköttetésre is.” Milyen eredeti… Aztán egy logikai bakugrással fejezi be: „most minden reményünk megvan arra, hogy ezt a lehetőséget megkapják, megkapjuk.”
Mi a rossz nyavalyát kapunk meg, Karcsi??? A jelenlegi fejlesztési tervekből egyértelmű, hogy 2023-ig még csak szóba sem kerül az M9-es nyugat-keleti autópálya építése! Sehol, semmilyen formában nem szerepel! Szita szövege felhág a sunyiság legmagasabb csúcsaira: beszél a 67-esre kapott homályos kormányígéretekről, aztán ábrándozik egy kicsit az M9-esről, majd közli, hogy „minden reményünk megvan…”
Ezek után nyilván nem véletlen, hogy a „blogon” sem közvetlen, sem Facebook-os kommentelési lehetőség nincs. Illiberális demokrácia Kaposvárról: kuss van, mi megmondjuk a tutit, oszt’ annyi.
A mottóról se feledkezzünk meg, Rejtőtől van, A fehér folt-ból: „Sötétben minden város fekete.” És hát, ugye ez a blog szolgálna arra a mottója szerint, hogy felkapcsolja a villanyt. Ám Rejtő mondta azt is – pontosabban Piszkos Fred – hogy kocsmai verekedés esetén először a lámpát kell leverni.
Ő és társai persze rendes, tisztességes kikötői útonállók, gyújtogatók, gyilkosok és zsebmetszők voltak: ha sötétbe borították a kocsmát, legalább nem állították magukról az ellenkezőjét.
H. I.
