Szita Károly és a kettős mérce
Lehangoló történettel keresett meg bennünket egy kaposvári hölgy, aki, bár igazi lokálpatrióta módjára cselekedett, mégsem részesült érte köszönetben. A zártkerti övezetekben lakók többsége tudja, hogy számukra a jó levegő és a természet közelsége nyújt kárpótlást, ha már nélkülözni kénytelenek a belterületi komfortot. De, miután legtöbbször csak magukra számíthatnak, jobban meg is becsülik szűkebb környezetüket a beljebb lakóknál. A Vadkörte utca egyik polgára például vásárolt egy kültéri padot – nem is akármilyet – az utcában lévő játszótérre, és semmiféle ellenszolgáltatást nem várt érte. Igaz, azt sem gondolta, hogy a közterület-felügyelet éber őrei lecsapnak rá, és megfenyegetik: „ha nem engedélyezteti” az utcabútort, büntetés lesz a jussa.
Fontos tudni, hogy a hölgy már jó ideje, egy évnél is régebben kérte a várost,
konkrétan Szita Károlyt: ha már kialakítottak a Vadkörte utcában egy kis játszóteret – aminek örültek is a környékbeliek – akkor egy ülőalkalmatosság sem ártana oda. Miután a tisztelt városvezetés a füle botját sem mozdította a kérésre, ő, ahogy fogalmazott
„megunva a várakozást, vásároltam egy padot, és kihelyeztem a játszótérre jómagam. Másnap kijött hozzám a közterület(felügyelet), és azt mondták, ha nem engedélyeztetem, megbüntetnek, és eltávolítják a padot a közterületről.”
Másnap. Közterületesek a töröcskei zártkertek környékén. Ugye, milyen életszerű?
Összehasonlításul: már jó néhány alkalommal jelezték olvasóink, hogy pl. a Nádasdi utcában néhány család – de említhetnénk a donneri Iszák utcát, vagy a Cseri utat is – jó időben lényegében az utcán, a járdára kirakott ócska bútorokon éli az életét, akadályozva a közlekedést, s szintén olvasóink állították határozottan, hogy
arrafelé közterület-felügyelőt még soha, senki nem látott. Ott ez nem probléma.
A Vadkörte utcában viszont, úgy tűnik, a legszigorúbban kell érvényt szerezni a közterületi szabályoknak: főben járó bűnnek számít a játszótérre kihelyezett – egyébként vadonatúj, barkácsáruházban vásárolt – kültéri pad, amelyet pl. ottjártunkkor épp egy környékbeli nagymama használt rendeltetésszerűen, míg az unokái csúszdáztak.
Sajátos, hogy a nagy erőkkel kivonuló közterületeseknek viszont nem tűnt fel
a kis játszótér sarkában felhalmozott, legalább öt-hat köbméteres törmelékkupac, amiből még a múlt évben a közeli utcák kátyúit javították, s aminek maradékát „elfelejtették” elszállítani.
„Jó lenne egy olyan országban élni, ahol az önzetlenségért nem büntetést, hanem ölelést, és elismerést adnak” fejezi be levelét olvasónk.
Vegye úgy, hogy tőlünk sokszorosan megkapta. Arra pedig volna egy-két ötletünk, hogy Szita Károly hová tegye azt a bizonyos kettős mércét, hogy ne legyen állandóan a keze ügyében.
H. I.
Címkép: Vadkörte utca, játszótér, egyelőre paddal.
