Első rész: ismétlés a tudás anyja
Ha nem jön közbe semmi, nagyjából másfél év múlva újra parlamenti választások lesznek Magyarországon. Így a legkevésbé sem meglepő, hogy ma már a koronavírus mellett a választási hírek is állandó szereplői a különféle hírfolyamoknak, különösen, ha az ellenzéki összefogásról, a közös vagy külön listá(k)ról van szó. Kaposváron – pontosabban a somogyi egyes választókerületben – sincs ez másként, azzal a különbséggel, hogy itt az átlagnál talán több az ismeretlen tényező. Nyilván visszatérő téma lesz ez a KAPOS-T-n is, ezért első nekifutásra csupán némi gondolatébresztésre vállalkoznánk.
Idézzük fel először a 2018-as számokat, olyan nézőpontból,
amelyről eddig kevesebb szó esett: megnéztük a listás eredményeket és a szavazatok falu-város megoszlását. Az akkori adatok arról tanúskodnak, hogy a kerület szavazóinak száma az átjelentkezésekkel együtt 63.779 volt, a 2018-as részvétel 70.65%, tehát 45.057-en mentek el szavazni. A Kaposvár környéki községekben élő szavazásra jogosultak száma 9354 volt, ami 14.6%, ebből 6257-en vettek részt a szavazáson, a szavazói összlétszám 13.9 százaléka.
Miután a kerület szavazópolgárainak nagyjából 85 százaléka Kaposváron él,
nem túlzás kijelenteni, hogy a városban dől el, ki képviseli a 2022-t követő négy évben ezt a tájat. Arról, hogy Gelencsér Attila (vagy éppen a Fidesz élő panoptikumába száműzött Mátrai Márta – ő is kaposvári) hogyan reprezentálta a várost az elmúlt években, már sokszor szóltunk: annál csúfosabb leszereplést, amit „Gecsa” a Kaposvári Egyetem kivégzése kapcsán elszenvedett, kevés fideszestől lehetett látni.
Kormányzati szerepet soha nem kapott, a parlamentben csupán
a jegyzőségig vitte, amely közismerten a legfiatalabb, kezdő képviselők reszortja szokott lenni, s a támogatottsága is mindig az alsó ötödben volt: 2018-ban 43.69 százalék. Néhány elemző szerint Orbán határozottan eldöntötte, hogy aki négy éve szerényebben, tehát nem az ötven százalék körüli mezőben teljesített, nem indulhat 2022-ben.
Erre utal az is, hogy egyre-másra jelennek meg a hírek arról, hogy kik nem indulnak a Fidesz főemberei közül egyéniben: Kocsis Máté, Varga Mihály, Gulyás Gergely. Közös jellemzőjük, hogy mind Budapesten indultak, és minimális, 40% körül eredménnyel nyertek. Ugyanakkor Gelencsér már hónapokkal ezelőtt azzal dicsekedett a Facebookon, hogy
„Orbán Viktor bizalma töretlen” vele kapcsolatban, ma is ő a választókerületi elnök.
Az országban – Budapestet kivéve, hisz itt a megszerzett kerületekben is megszorongatta az ellenzék a Fideszt – kevés gyengébben teljesítő képviselő volt nála: Baranya, Borsod, Szolnok, Pest, Szabolcs megyékben szerepelt egy-egy 38-42 százalék körül teljesítő győztes jelölt, viszont nagyon sok helyen született ötven százalék feletti teljesítmény, hogy messzire ne menjünk, Somogyban a másik három kerületet mind abszolút többséggel
szerezte meg Szászfalvi, Móring és Witzmann „kolléga”.
Gelencsér Attila szívesen szelfizget a Parlamentből rajongóinak, néha Mátrai Márta háznagy asszonnyal (forrás a képviselő Facebook-oldala)
Ettől függetlenül mi egyelőre nem látunk jönni fideszes trónkövetelőt,
s úgy tűnik, a tésztagyári biznisz sem nyújt még alapot a „tisztes megélhetésre”: a 2019-es adatok tanúsága szerint csupán 2.8 milliós nyereséget produkált. Ő nyilván maradni akar, s, ha nem találnak jobbat, vagy nem jön közbe valami, maradni is fog.
Ami a Fideszt illeti, a Somogy egyes választókerület pártlistákra leadott szavazatainak elemzésénél nem volt meglepetés: szavazóik fegyelmezettek, hiszen a Gelencsér Attilára és a listára leadott szavazatok száma közt alig van különbség, 19.466 – 19.904. A Fideszre leadott voksok húsz százaléka származik a községekből, amely a nem kaposvári lakosság a 14.6%-os számarányát kissé meghaladja.
Az egyéniben rá leadott szavazatok esetében viszont már egészen más
a megoszlás: a falvakban rendre ötven százalék felett végzett, Hajmáson pl. 89% rá voksolt. A falusi átlaga – nyilván fizimiskájának és erősen somogyias kiejtésének köszönhetően – 56.4 százalék. A városban viszont jócskán akadt az átlagtól lefelé eltérő, harminc százalékos adat: a legkirívóbb a levélszavazatokat és az átjelentkezetteket kezelő 37. kör volt a Noszlopy utcai városgondnoksági irodában: itt nem is ő lett az első, hanem a jobbikos jelölt, és Attilánk csak 31.43%-ot kapott.
A Pécsi utcai 55-ös szavazókörben viszont 75.19 százalékot kasszírozott: tudjuk, hogy megy arrafelé a szavazás…
Ezt talán, tehát, hogy a Fidesz-jelölteknek a kevésbé urbánus, iskolázatlanabb társadalmi rétegekben stabil a támogatottsága, Gelencsér Attila viszont még a Fidesz-fiókban sem a legélesebb kés, nagy vonalakban eddig is tudtuk. Másrészről viszont – rákanyarodva az ellenzék kérdésére – ezzel a fejjel ugyanúgy
nyerhet, ha az ellenfél hasonlóan önfeladó, ostoba, béna lesz, mint korábban.
Példa rá a 2018-as DK-s jelölt, László Imre indítása, aminek kimenetelét még a választások előtt megjósoltuk a HVG-ben. Ez most – az első rész legalábbis – úgyis visszatekintés, de a történelem szigorú tanítómester: könyörtelenül évismétlésre küldi azokat, akik nem tanulnak a múlt eseményeiből. Doktor László mélyen a várakozásokon alul szerepelt: miután az MSZP itt nem indított jelöltet,
azt várták, hogy a két baloldali pártot támogatók számai összeadódnak.
Persze, hogy nem ez történt: László Imre 5700 szavazatot kapott, míg a DK és az MSZP listás szavazatainak száma összesen 8511 lett. A közel háromezer szavazatnyi különbség – láss csodát – a jobbikos jelölt egyéni szavazatait növelte: míg Miháldinecz Gábor egyéniben kiemelkedő, 31.89 százalékos eredményt ért el (14.206), addig a Jobbik listájára
leadott szavazatok száma csupán 10.304, brutálisan, négyezerrel kevesebb!
A tanulság felettébb egyszerű: egyrészt, ahogy legutóbb Szerencsen is volt alkalmunk megtapasztalni, a kettő meg kettő az nem mindig négy, de, hogy soha nem öt, az egészen tuti. A DK a kudarc biztos „reményében” idehozott Kaposvárra egy idegenlégióst, aki maga jelentette ki a Facebookon, hogy „a jó katona oda megy, ahová küldik!” Aztán sem a „testvérpárt” (haha), sem a saját szavazói nem őt, inkább a jobbikos jelöltet támogatták, s mivel az MSZP szavazóknak listán volt módjuk a saját pártjukra szavazni, a különbség szépen ki is jött.
A tanulság: nem elég a fogcsikorgató, nyögvenyelős összefogás,
megfelelő jelölt is kell. Az nem működik, hogy elosztjuk egymás között a körzeteket, s aztán nem szólunk bele, hogy a partner kit küld oda, s főleg az nem, hogy stílusosan lesz@rjuk a helyieket.
H. I.
A folytatásban: jelöltállítás, helyi ön-jelölt-jelöltek, előválasztás – hamarosan!
