A csalódás feldolgozásának első lépése, hogy megfogalmazzuk: valójában miben is reménykedtünk pontosan, a várakozások hol közelítették meg a realitásokat, és hol rugaszkodtak el tőlük végérvényesen. Aztán – a választók megbélyegzése: éretlensége és értetlensége felett való borongás helyett – el kell végezni azt a fáradságos aprómunkát, amely egy-egy választói csoport eredményes megszólításához, az üzenetek célba juttatásához nélkülözhetetlen. Például az itt következőket: a kaposvári választókerület számain alapuló részletes elemzést. Négy dologra fókuszáltunk: Kaposvár és a városkörnyéki falvak adatainak összehasonlítása, a városi szavazókörök szavazati arányaiból levonható következtetések, a jelöltek teljesítménye a listás szavazatokhoz képest és a nettó választási csalások hatásai.
„Gumicsizma”-effektus?
Amit különösebb mélyelemzés nélkül is sejteni lehetett, az a Jobbik előretörése volt, amelyet a kétféle választási rendszer miatt persze nehezebb számszerűsíteni: 2010-ben az akkor még létező megyei listán 14,23%-ot értek el, hasonló volt a két kaposvári körzetben az egyéni jelöltjeik támogatottsága is: 14,52 és 13,06. A városkörnyéki szavazókörökben is jóval kevesebb helyen lettek másodikok, mint most. Egyéni jelöltjük, Miháldinecz Gábor az átalakított körzetben 21,85%-ot ért el, a Jobbik listájára pedig ebben a választókerületben 9320-an szavaztak, ami arányában közel egy százalékkal több, 22,80. (Ez utóbbi jelenségről még ejtünk szót.)
A 86 szavazókörből 27 városkörnyéki község. Ezekben egy, Zselicszentpál kivételével Fidesz-győzelem született, itt 92-en szavaztak Gelencsér Attilára és 88-an a Fideszre, míg a Jobbik jelöltje és listája esetében 91-93 az arány. Nem tudtunk igazságosak lenni, csak úgy, hogy összeadtuk az egyéni és listás szavazatokat, így állt elő egyetlen szavazókörben a Jobbik-győzelem. A második helyen a községekben Gálosfa, Kaposmérő 2., Szabadi, Szenna és Szentbalázs kivételével mindenhol, tehát 23 helyen a szélsőjobboldali párt végzett. Eredményük itt 24,86%, szemben az MSZP-Együtt-PM-DK jelöltjének, Kolber Istvánnak községekben elért 20,38 százalékával.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a községekben Gelencsér Attila is az átlagnál jóval magasabb, 40,43 helyett 46,51%-ot ért el, előttünk is áll a fővárosi értelmiség által „gumicsizma-effektusnak” nevezett jelenség. Látszólag valóban levonható e lekezelő és sértő jelző által sugallt felszínes következtetés: a jobboldal és a Fidesz győzelmét döntően a vidékről, a kisvárosokból és falvakból jövő szavazatok adták. Az is gyakran elhangzik: mivel a fővárosban és a gazdaságilag fejlettebb körzetekben jóval erősebb volt a baloldal, a GDP kb. 80%-át előállító polgárok sorsa felett is a nemzeti össztermék kevesebb, mit 20%-át megtermelők döntöttek. Azok, akik közt nagyságrendekkel kevesebb a diplomás, a gazdagnak számító, biztos egzisztenciájú polgár.
A számok alapján talán így van. Erre viszont egyetlen épkézláb válasz lehet: akkor tessék csökkenteni a vidék és a város életnívójában, iskolázottságában, ellátottságában meglévő különbségeket. És elfogadni azt, hogy a vidéki emberek számára talán más megfontolások voltak a mérvadóak, amikor odahúzták valakinek a neve mellé az ikszet.
Az „erős város”
Kaposváron is jelentősen megváltoztak az erőviszonyok. Gelencsér Attila 2010-es első körös, 58,99%-os és Heintz Tamás 59,05-ös győzelme nagyon messze van már. A Fidesz kaposvári jelöltjének 40,43%-nyi teljesítménye a párt országos, 45,04-étől is jócskán elmarad. Kolber István 28,44%-ával jobb eredményt ért el saját, 2010-es teljesítményénél (21,57), és Lamperth Mónikáénál (26,44), megelőzte a pártszövetség országos, 25,67%-os arányát is. Amellett, ha csak a kaposvári szavazatokat nézzük, Kolber harminc százalék felett végzett, tíz városi szavazókörben nyerni tudott. Ezek földrajzi megoszlása felettébb tanulságos.
A hegyek jobbra szavaznak, a Donner balra
Sorrendben az első a 7. számú szavazókör, a sokat szenvedett, újsághírek állandó szereplőjévé vált Donner központja: a Bartók Béla, Iszák, Nyár, Kertész utcák, azok, amelyek egy része az utóbbi években a gettósodás félreérthetetlen jeleit mutatja, hála Kaposvár gondoskodó városvezetésének. Különös, hogy ez a körzet nem a „nyugdíjas katonatisztek” és a Kövér László által előszeretettel emlegetett „panelprolik” világa, bár önkormányzati képviselője, dr. Szép Tamás cigányellenes uszításával vált országosan hírhedtté, az itt lakók mégsem a Jobbikra, hanem a baloldalra szavaztak, mégpedig nagyon határozottan. Úgy tűnik, a városlakók más válaszokat várnak a cigánysággal kapcsolatos kérdések megoldására, mint a falvak népe. Az is lehet, hogy a Donnerben a jelenlegi, fideszes városvezetés elleni elégedetlenség is megnyilvánult a szavazatokban.
A palotanegyed jobbra húz, a panel balra
A Donnernél maradva: a 3-as és az 5-ös szavazókör közös sajátossága, hogy a Jobbik feljött a második helyre, ill. holtverseny alakult ki a baloldallal. Csakhogy a Róma és a Kapos-hegyek világa nem a szegényszagú gettóké. Százmilliós villák, diszkrét gazdagság jellemzi, ha nem is az egész környéket, de számos utcáját. Itt jön fel a Jobbik, mint a talajvíz. És, hogy még egyértelműbb legyen: ugyanez a helyzet az újgazdag cseri városnegyed egy részében, köztük a „Fidesz-lakóparkként” ismert Bárczi, Bercsényi, Kőrösi Csoma, Szent-Györgyi, Gábor Dénes utcák alkotta 16-os körzetben. A töröcskei, kaposfüredi és toponári szavazókörökben is másodikként végzett a Jobbik, kérdés, hogy ez minek tudható be: inkább a falusias mentalitásnak, vagy az itteni szavazók is jórészt – mint a gazdag „hegyi” lakosok – a Fidesz-rendszer haszonélvezői: magas beosztású hivatalnokok, vagy az állami forrásokon élősködő vállalkozók és családjaik. Esetleg a kettő együtt…
“Legjobb a gazdag és kényelmes élet.” (Francois Villon)
A baloldal nyert több lakótelepi szavazókörben – mondhatni szokás szerint – a 48-as ifjúság útja, a Szondi utca és a Füredi utca környékén. Még az is megesett, ami nem mostanában, hogy Kolber István a full belvárosi, 35-ös szavazókörben a Somssich, Zárda, Ezredév, Damjanich, Kossuth Lajos utcákkal, egyéniben rávert két egész szavazatot Gelencsér Attilára. Emiatt, azt beszélik, a Szent Imre templomban kisebb riadalom támadt: félre akarták verni a harangot a keresztény értelmiségiek. Szintén jelentős előnyt könyvelhetett el a baloldal a 45-46-os körzetekben, a sportcsarnok és a Sopron-Kőszeg utcák környékén, valamint az 50-esben, a Léva utcában és közben.
District 55
A Pécsi utca-Kaposszentjakab (53-54-55) mindig érdekes történet. Az első kettő hozta a szokásos formáját a Fidesz-elsőséggel és a szinte egyenlő Jobbik-baloldal aránnyal, az 55-ös körzet viszont csupa rejtély. Ez a Nádasdi, Csillag, Fagyöngy, Nyírfa utcák környéke, a legmélyebb szegénység kaposvári bugyra, ahol – nyilván hálából a sok gondoskodásért és jótettért, amiben ez a kormány a cigányságot részesítette – a létező legalacsonyabb, 36,5%-os részvétel mellett egészen egyedi, nyolcvan százalékos győzelmet kasszírozhattak Fideszék. Kicsit túl szabályosan alakult: az alig több, mint háromszáz résztvevőből 240 fő fegyelmezetten, kamupártokat, önjelölteket figyelmen kívül hagyva szavazott a Fideszre, harmincan-harmincan pedig a baloldalra és a Jobbikra. Mintha fogták volna a kezüket. Egy fokkal okosabban számoltak, mint pl. Pálmajorban, ahol a teljes népességet adó cigányság kivétel nélkül a Fideszre voksolt.
A hálás alattvalók is a Fideszre szavaztak
Egyéni játszmák
Kaposvár egy dologban biztosan kuriózumnak számít: az országban nagyon kevés olyan választókerület volt, ahol az egyéni jelöltek közül a szóba jöhetők – tehát nem a kamupártok jelöltjei – rendre kevesebb szavazatot értek el, mint amennyit a pártjuk kapott. Négy jelölt ill. párt adatait összehasonlítva látszik, hogy Gelencsér Attila ill. a Fidesz esetében ez a különbség – 0,77%, Kolber István és a baloldali pártszövetség: – 1,23, Miháldinecz Gábor és a Jobbik: – 4,35, Felder Frigyes kontra LMP: – 7,77. (Az IDEA Intézet is végzett hasonló, a baloldali jelöltek teljesítményét mérő elemzést, itt kedvencünk, a szocialista Hiszékeny Dezső végzett az élen a budapesti 7-es választókerületben: ő 12,21%-kal előzte meg saját pártszövetségét.) Ha viszont valaki ennyivel gyengébben szerepel egyéni jelöltként, mint ahogy azt Miháldinecz, de különösen Felder Frigyes esetében a számok tanúsítják, ott valószínűleg a jelölt személyével vagy az általa alkalmazott kampánymódszerekkel lehet komoly gond.
Taszár, végállomás
Már az EBESZ-megfigyelők jelentéséből is egyértelművé vált, hogy a magyar választásokat sem tisztességesnek sem sportszerűnek nem lehet nevezni, a „törvényes” jelzőt is legfeljebb valami közép-ázsiai latorállam mércéje szerint érdemelheti ki. A parlamenti létszám csökkentése csupán arra volt jó a kétharmaddal rendelkező Fidesz-többségnek, hogy saját szája íze szerint és a korábbi választások ismeretében rajzolhassa át a választókerületek határait. A kaposvári kerülettől elvették a néhány kilométerre fekvő, minden vonatkozásban Kaposvárhoz kötődő Taszárt, és a siófokihoz (!) csatolták. A térképre pillantva látható az egészen torz alakzat.
Jól látható, ahogy “kiharapják” Taszár környékét az arányos és logikus elrendezésből
Tették mindezt azért, hogy a közismerten baloldali szavazókörök esetleges befolyása ne érvényesülhessen. Létszámbeli okokkal sem magyarázható a torzítás: a siófoki kerület 66570 lakójával szemben a kaposváriban 65560 választópolgár él. És valóban: a taszári két szavazókörben a baloldal jelöltje, Harangozó Gábor jelentős többséggel nyert, a többi elcsatolt környékbeli faluban Gölle kivételével a fideszes Witzmann Mihály csak halvány előnyre tudott szert tenni. Okkal feltételezhetjük, hogy a környéken jól ismert Kolber István még jelölttársánál is jobban szerepel.
A csalás leginkább a médiaviszonyokban volt tetten érhető, ott napi szinten ütközött a baloldali összefogás a cinkos összezárás legkülönbözőbb formáiba. Előző cikkünkben már részleteztük, hol és miért kellett sűrűn elszégyellnünk magunkat az újságíró és televíziós szakmát naponta megcsúfoló „kollégák” helyett – nem ismételnénk magunkat. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy milyen mértékben torzították a mandátumkiosztást még az elmondottakon is túl a győzteskompenzáció intézményével, vagy azt, hogy lényegében négy évig – kormányzás helyett – csak e választás megnyerésére készültek, ennek rendeltek alá mindent, nincs min csodálkozni.
Igaz, örülni sincs okunk. Az elmúlt négy évben a beruházási ráta negatívba fordult, ennek alapján jelentős növekedés-gyorsulásban nem reménykedhetünk, a tartalékok pedig elfogytak. A Fidesz mögött álló csoportok mohósága nem csökken, újabb és újabb ágazatokra vetettek szemet, amelyeket közpénzen, a maffiaállam közbeiktatásával kívánnak megszerezni. Ennek ismét az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra issza meg a levét. Tovább mélyül a győztesek és vesztesek közti szakadék, s ma már egy jól körülhatárolható társadalmi réteg közvetlen egzisztenciális érdeke a Fidesz hatalmának fenntartása, akik pontosan tudják, hogy csak az alul lévő milliók rovására gazdagodhatnak.
És ők ezután is megtesznek majd mindent azért, hogy a „centrális erőtérnek”, „nemzeti együttműködésnek” nevezett társadalmi csapda örök időkig fennmaradjon.
H. I.
