Esőtánc a sivatagban
Orbán Viktor nemrég a bajtársiasságról hazudott egyet, s az ellenzék, amely emiatt átkozza, saját kampányában aggály nélkül megengedi magának ugyanezt, Kaposváron pedig még büszke is rá. Ez sok más mellett ebben az „esélyekről” szóló végtelenül defektes show-műsorban is így van: a Kaposváriakért Egyesület és a pártok szemérmetlenül egyoldalú képet próbálnak festeni a dolgok helyi állásáról egy kiragadott adat segítségével. Érdemi mondanivaló híján csak annyit tudnak harsogni, hogy „ők az esélyesek”, pedig erről szó sincs: minden jel arra mutat, hogy Kaposváron most is a Fidesz az esélyes.
Persze innen szép, s lehet is nyerni, s aki némi figyelmet szentelt a KAPOS-T
elmúlt öt évben megjelent több mint hétszáz cikkének, nem gondolhatja komolyan, hogy a lap, ill. szerkesztő-szerzője a jelenlegi hatalom fennmaradását kívánja elősegíteni. Szívesen a szemébe nézünk az illetőnek, ahogy annak is, aki azt állítja, hogy többet tett nálunk azért, hogy Kaposvár polgárai és az ország nyilvánossága megismerjék, miféle rendszer is működik itt.
Melyikük állt a sajtó- és szólásszabadság ellenségei által indított perekben tíznél több alkalommal a bíróság előtt? Ki kockáztatja az egzisztenciáját nap, mint nap, minden leírt mondatával?
És, bár minden porcikánk azt kívánja, hogy távozzanak, sőt:
vonják őket felelősségre az elmúlt és elvesztegetett évtizedekért, notórius hazudozók mellé nem állunk, nem állhatunk.
Kiragadott statisztikai adat Horváth Ákos polgármester-jelölt Facebook-oldaláról: alig olvasható, hogy ez a 2018-as parlamenti választás kaposvári választókörzetének adata, amely önmagában semmit nem bizonyít: ennyiből a lábméretét is megadhatta volna.
Aki szerint (kpsvr.hu) „Orbán Viktor azért küldött levelet a kaposváriaknak, mert érzi, hogy Szita Károly bajban van”, az kötözni való bolond, vagy nagyon is tudatosan, kiszámítottan hazudik,
hülyének nézi a kaposvári polgárokat.
Orbán nyolc és fél millió választópolgárnak küldött levelet, nem a kaposváriaknak. A Népszava mai cikke szerint csupán oda látogatott el személyesen, ahol valóban rezeg a léc – pl. Miskolcon – s Kaposvár, úgy tűnik, nem szerepelt az úticélok közt.
Pontosan tudjuk, hogy a Fidesz, miután korlátlan anyagiak állnak rendelkezésére, folyamatosan kutatja telefonon a közvéleményt, s a kiszivárgott információk szerint nem látják veszélyben többségüket.
Hazug a KE + a pártok esély-
propagandája több szempontból is: egyértelmű, hogy a végtelenségig lebutított érvelés, mely a 2018-as parlamenti választások eredményeit mechanikusan összeadja, és a jelenlegi helyzetre vetíti, nem állja meg a helyét.
Kérdés, vajon miért nem az egy évvel későbbi, tehát frissebb EP-választásokra hivatkoznak? Az lenne a logikus, nem?
A válasz egyszerű: mert az számukra nem kedvező eredmény.
(Lásd az alábbi ábránkat.) Itt az összefogás csak 45.35%-ot tud felmutatni, szemben a Fidesz 49.23-ával. A Jobbik, amely tavaly még 31.89%-ot kapott, 2019-re egy tönkrevert, széthullott, 6.25%-os párt lett, nem beszélve a 2.28-as LMP-ről.
E két pártnak 2018-ban még nagy volt az arca, és nem volt hajlandó szóba állni az
ellenzék többi tagjával – rajtuk múlt a kétharmad, talán a győzelem is. Most, megrogyva, tönkreverve kénytelenek voltak beállni a sorba: Kaposváron egyikük sem tudott volna kiállítani tizenkét jelöltet, ugyanígy a tényleges szervezet és tagság nélküli Momentum sem.
Biztosak lehetünk benne: ha a Jobbik és az LMP akár csak meg is közelíti a 2018-as állapotát, eszébe sem jut egyiküknek sem összeállni a gyűlölt „Gyurcsány-szektával”.
Azt is tudjuk, hogy a Fidesz az elmúlt három önkormányzati választáson mindig
jelentősen, 6-24%-kal jobban teljesített ugyanazon évi – saját! – parlamenti választási eredményénél. 2006-ban még a két, Kaposvárt érintő kerületben Lamperth Mónika és Kolber István győzött 50.9, ill. 53.6%-kal, ezzel szemben az őszi önkormányzatin már átlag 59.9%-re a Fidesznek állt a zászló a kaposvári egyéni körzetekben.
2010-ben a Heintz Tamás és Gelencsér Attila által elért erős, 59 százalékos arányt is sikerült felülmúlni 65.5-ös átlaggal, pedig ekkor a részvételi arány is magas, 38.61 volt.
2014-ben pedig még árulkodóbb számok jöttek ki: a parlamentin Fidesz-ellenzék
(kb. a mai összefogást leképező összetételben) 40.4-55.2. Ehhez képest az önkormányzatin megfordul az arány: 64.1-35.9 a Fidesz javára, tehát közel huszonnégy százalékkal teljesített jobban ősszel, mint tavasszal, az ellenzék – természetesen beleszámítva a Jobbikot és az LMP-t is – hússzal rosszabbul.
Ha egy pillanatra kihúzzuk a fejünket az ideológiai biciklibelsőből, azt látjuk, hogy a Fidesz az elmúlt három önkormányzati választást nemcsak mindig toronymagasan megnyerte, de saját azévi parlamenti szavazatszámát is mindig felülmúlta. (Magyarul nem Gelencsér Attila teljesítményéhez kell hasonlítani Szita Károlyét.) Az önkormányzatin a Fidesz mindig a 60-65%-os sávban mozog, az összesített ellenzék pedig 32-36-ban. A 2018-as, Horváth Ákos által kiragadott szám azért hazug, mert az utána következő 2019-es EP-választásra teljesen átrendeződött a politikai paletta, és azt a Fidesz közel 50%-ra hozta, s erre szinte biztosan jön még néhány százalék, amennyivel az önkormányzatin jobban szoktak szerepelni.
Most az előjelek ennél is baljósabbak, hiszen már az év első felében rendezett választáson is jobban szerepelt a Fidesz, s ehhez még hozzávehetjük az „átadásokat”, melyeket a többség így vagy úgy, negatívumokkal együtt, de eredménynek fog tekinteni: a 67-es utat, a színház és az intermodális közelgő befejezését, a két sportlétesítményt (úgy, ahogy vannak), a kórházparkot és a belváros kicsinosítását.
Ha a Fidesz csupán néhány százalékot tesz hozzá a 2019. májusi, 49.23%-os
eredményéhez, már minden egyéni körzetet megnyer. És ezt a KE + pártok okostojásai is pontosan tudják: nem véletlen, hogy iszonyú marakodás volt a kompenzációs listán elfoglalható helyekért.
A végkifejlet e téren pillanatnyilag az lehet, hogy Horváth Ákos és Fejes István a két kamu-listavezető beül a közgyűlésbe, míg a másik változat szerint átadják a helyüket az utánuk következőknek. Molnár Péternek a DK-ból, amely még a DK-s Kováts Imre szerint is afféle családi vállalkozás, „anyuci berakja 40 éves ügyefogyott fiacskáját a közgyűlésbe” c. projekt (Molnár anyuka a kaposvári DK elnöke).
A másik biztos bejutó a 20 és egynegyed éves, frissen érettségizett Bereczki
Dávidka a Momentumból, akinél érdemtelenebb figura szerintünk nem lépett még a kaposvári közélet porondjára. Ők fogják valószínűleg képviselni a kaposvári ellenzéket – vagy egy részét – a közgyűlésben, és ez az igazi tragédia.
Arról sem kéne megfeledkezni, hogy a két induló civil szervezetre, a PSzP-re és a Szőlősgazdákra leadott voksok – ellentétben a pártok és a kpsvr propaganda-szólamaival – nem visznek el szavazatokat az összefogástól, hiszen a Fidesz valószínűleg mindenhol eléri az abszolút többséget.
Tehát mindenki nyugodtan szavazhat szíve szerint.
És azt se feledjük, főleg, aki a magasabb részvételben reménykedik: az EP-választáson 44.49 százalékos volt, rekordmagas, míg a legutóbbi önkormányzatin, 2014-ben csupán 34.3.
Azt is érdemes megemlíteni: egyetlen országos – mértékadó – sajtóorgánum sem említi Kaposvárt azok között, ahol megszorongathatná az ellenzék a kormánypártot.
A Fidesz tehát az előjelek szerint elérheti az 53-55%-ot az egyéni körzetek átlagában, a KE – ellenzéki pártösszefogás 32-35 százalékra számíthat, a civilek pedig 10-12-re.
Csodák persze mindig történhetnek, ha most nem, hamarosan:
2021 őszén, mikor Szita Károly eléri a nyugdíjkorhatárt, és az aktuális legenda szerint el is távolítják, hogy egy időközi választáson gondoskodjanak az utódlásról. Csak hinni kell – ebben is – ennyi az egész.
H. I.
