Mindent mégsem lehet megúszni?
A kaposvári Fidesz-közeli médiának közismerten nem erőssége a jogerős bírósági döntések végrehajtása: ebben a kérdésben rosszabb a helyzet, mint országosan. Így különösen fontosnak érezzük a hírt, amely nemrég futott be hozzánk: a napokban egy kaposvári végrehajtó munkatársai kopogtattak a 74nullanulla című „online magazin” Fő utca 2. szám alatti szerkesztőségében, s hatósági zár alá vette az lévő berendezési tárgyakat dr. Takács Richárd végrehajtást kérő javára. Az ügy mögött sajtóper áll – a sok közül egy –, melynek sem a rendelkező részét, sem az elbukott per költségeit nem hajlandók teljesíteni nullanulláék.
Így legalább a jogerősen megítélt összeget– no meg a végrehajtásét – ha máshogy nem, árverezés útján sikerül majd bevasalni. Budapesten arra is volt már példa, hogy hatósági erővel kényszerítsék ki egy-egy helyreigazító sajtóközlemény közzétételét, arra is, hogy a nem teljesítő főszerkesztőt szénné bírságolják,
ám Kaposváron ez valahogy nem akar működni.
Itt a többség – hatalmas respect a vagány és bátor kivételeknek – úgy tűnik, szem a láncban:
a hatalomközeli propagandisták fokozott védettséget élveznek. A 74nullanulla egy, a Takács családot – apát és fiát – hosszabb ideje érintő hatósági vegzatúrának, ill. koncentrált lejárató kampánynak a részeként tett közzé olyan cikkeket, amelyekről a bíróság kimondta: az abban foglaltakat helyre kell igazítaniuk.
A foglalási jegyzőkönyv részlete. A bútorok maradnak, de, ha pl. el akarná adni a zár alá vett tárgyakat, bűncselekményt követ el. Ha nem fizetnek, árverés következik. Mi biztosan veszünk valamit emlékbe…
Takács Richárd a Jobbik képviselője a Somogy megyei közgyűlésben, s – nyilván ettől nem függetlenül – régóta célpontja a helyi fideszes propagandasajtónak. Az országos visszhangot kapott „sétálóutcai parkolás” volt az egyik botránykő, mely visszatérő elem a kampányokban, a másik a korábban általa üzemeltetett szórakozóhelyen történt hatósági ellenőrzés.
A forgatókönyv mindkét esetben hasonló: indult egy, az érintettek meggyőződése szerint célzottan ellenük irányuló hatósági eljárás,
amelyről még az ügy lezárása előtt villámsebesen értesültek a baráti orgánumok,
s kellő körítéssel közzé is tették. Majd, miután Takács Richárd utólagos – és hosszadalmas – jogorvoslati eljárások során nagyrészt bizonyította, hogy a hatóság nem jogszerűen járt el, ezeknek az információknak már nem adtak helyt, sőt, egy újabb cikksorozatban megismételték állításaikat.
A Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletének első oldala – ezt nem tették közzé az ítélet szerinti formában. A törvények tiszteletét, úgy látszik, abban a faiskolában, ahová a nullanullák jártak, nem tanították.
Ezek után került sor számos sajtó-helyreigazítási, rágalmazási és személyiségi jogi perre, melyből a hármat már jogerősen megnyert a képviselő, ám a Kaposvár Most, ill. a 74nullanulla sem a helyreigazításokat nem volt hajlandó közzétenni,
sem a per- és egyéb költségeket nem fizették ki.
Ennek a szinte végeláthatatlan perfolyamnak egyik kanyarulata lehet az eljárás, amelyet a bevezetőben említettünk: végrehajtó kopogtatott a 74nullanulla flancos, Fő utcai szerkesztőségében, és az egyik jogerősen lezárult per ügyvédi költségeinek fejében lefoglalta a berendezési tárgyakat:
a jegyzőkönyv szerint bútorokat, hűtőt, nyomtatót összesen 610 ezer forint értékben.
A 74nullanulla sajátos képződmény:
impresszuma szerint – amely csak azóta van neki, miután a KAPOS-T ezt szóvá tette – a Vatner Kft. a „kiadó”. Ám ugyanott megjelöl egy „működtetőt” is, a „NYL Betéti Társaságot”.
A Vatner kaposvári cég: onnan lehet ismerős, hogy ők szállítottak a gyalázatosan túlárazott-szétlopott vizes világbajnokságra félmilliárdért bútorokat úgy, hogy korábban soha nem foglalkoztak effélével.
Vati Pétert, a Vatner Kft. egyik tulajdonosát
Takács Richárd ellen elkövetett rágalmazás miatt ítélte el a Kaposvári Törvényszék, továbbá polgári perben kétszázezer forint sérelemdíjat is fizetnie kell.
A NYL Bt. mögött pedig – kicsi a világ – Nyári László, a Kaposvár Most nemrég önkéntes száműzetésbe vonult bloggere áll, aki hosszú évekig hetente hirdette a kormánypárti igét általában nyálas moralizálásba vagy saját műveltségének felemlegetésébe csomagolva.
A felelős szerkesztő pedig – újabb véletlen – Nyári Barnabás, Nyári László gyermeke.
A jegyzőkönyv szerint a NYL Bt. székhelyét zárva találták, ingatlan-, és egyéb vagyontárgya nincs, a számláján pedig nem található pénz – ezért került sor a foglalásra. Kérdés, hogy akkor miből és hogyan működik a négy-öt – természetesen külső – munkatársat foglalkoztató vállalkozás.
A 74 nullanulla „magazin” többnyire fiataloknak szóló, máshol megjelent bulvárhíreket oszt meg, saját tartalmai jellemzően alig, vagy egyáltalán nem bújtatott kereskedelmi-vendéglátós promóciós anyagok.
Habár csak ritkán merészkedik a közélet terepére, ám akkor rendszerint és harcosan a helyi hatalom mellett.
Most, habár még átmenetileg ülhetnek a lefoglalt bútorokon, s persze a babérjaikon, talán megtörik a jég, és nemcsak a jogerős összegek, hanem a helyreigazítások közzététele is kikényszeríthető lesz. Ugyanis a 74nullanulla „nagytestvére”, a Kaposvár Most eddig szintén nem mutatott hajlandóságot a bírósági döntések végrehajtására.
H. I.
