Kell a pénz a lakájmédiának, a tanácsadóknak
Alig egy napja szóltunk arról, hogy Kaposvár önkormányzata semmit nem segít a város polgárainak nehézzé vált mindennapjaikban. Eltörölhetnék pl. a fizető parkolást, ahogy számos városban, vagy könnyíthetnének a feltételeken, de a fülük botját sem mozgatják. Máshol maszkokat dobnak be a postaládákba, pénzügyi segítséget nyújtanak, Kaposváron semmi. Szita Károly átment afféle ájtatos manóba, s üres szavakon kívül másra nem hajlandó, még a lekerített, üresen tátongó kórházi parkoló felszabadítására sem, miközben pribékjei szorgalmasan dolgoznak: most éppen egy véradó hölgyet büntettek meg a díjfizetés elmulasztásáért. Akikre büszkék vagyunk, sokadik rész.
Beatrix pár órája tette fel a Facebookra kiábrándító történetének dokumentumait:
időpontra ment vért adni, életet menteni, immár negyvenharmadik alkalommal. Miután a kórházban nem volt üres parkolóhely, a közeli Biczó Ferenc utcában állt meg. „Írtam egy cetlit a szélvédőre, hogy véradáson vagyok, de nem volt parkolóhely a kórházban.”
Ennek ellenére megbüntették, ám még ez sem szegte kedvét: bement a városgondnokságra, hogy a véradást igazoló iratot, mely egyébként a munkából való távollét igazolásra is szolgál, mellékelve kérje a büntetés törlését.
Az igazi csalódás akkor érte, mikor élből elutasították a kérelmét.
„Nem a 2730 forint háborít fel: az igazságtalanság, a rugalmatlanság, a lojalitás teljes hiánya. Szégyelljétek magatokat! – fogalmaz, úgy érezzük, teljes joggal – és remélem, nektek soha nem lesz szükségetek vérre! Mert én nektek nem adok! Soha!”
A városgondnokság elutasító határozata. Indoklás “természetesen” csak annyi, hogy “parkolószelvény nélkül parkolt”.
Évek óta – persze csak a KAPOS-T-n – beszélünk a kórházban és a környéken
állandósult gyalázatos parkolási körülményekről. Kezdve ott, hogy egy normális városban, ahol a társasház-építőktől már évtizedekkel ezelőtt milliókat gomboltak le egy-egy parkolóhely-megváltásért, a 21. században megengedik, hogy egy húszmilliárdos, napi sokezres forgalmú intézményt mélygarázs(ok) vagy parkolóház nélkül felépítsenek. Ez már önmagában botrány.
Ahogy az is, hogy az átépítés után átvett déli tömbben súlyos pénzekért
összehordott rongyrázó, gagyi, senki által nem látogatott „okospark” mellett a mai napig zárva van az a parkoló, amely a betegeké, a kórházi kezelésre szorulóké vagy a látogatóké lenne. Minden előbbre való volt: persze, mert addig is fizetnek a kórházba igyekvők, mint a katonatiszt.
Ilyen egy „élhető, szerethető” város, amely mindent megtesz
az ide látogatókért, a polgárokért, s persze a „legegészségesebb” akar lenni. Közben pedig a soha nem látott válsághelyzetben sem képes lemondani néhány fillérről: mézes-mázos szavakon kívül nem tud nyújtani semmit azoknak, akik áldozatokat hoznak.
H. I.
