A látszat ellenére egyáltalán nem szeretünk vészmadárkodni, azt meg végképp ki nem állhatjuk, ha balsejtelmeink beigazolódnak. Miután azonban november 7-én (naná, hogy pont akkor) nyilvánosságra került a mágikus IKOP, a bűvös, végső, nagy TERV, amely mindent és mindenkit megszabadít a nyűgtől, eljuttat a földi paradicsomba, úgy tűnik, Kaposvár és Somogy utolsó reményei is elszállnak arra nézvést, hogy valaha is ki tud törni az elmaradottságból. Leszakadása tovább növekszik, hiszen az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program úgy veszi semmibe a térséget és problémáit, ahogy ebben a nagy műgonddal és szakértelemmel összeállított nagy könyvben meg van írva. Helyesbítsünk: nincs megírva, mindössze annyi derül ki a cirkalmas szövegből, hogy a kaposvári, ill. somogyi fideszes politikusok lobbiereje, érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő.
Július 7-én adták ki az első, megvitatásra szánt változatot a programból, itt olvasható. Kaposvári szempontból mindössze annyi érdekessége van a szövegnek, hogy, mivel hozzá is lehetett szólni, Szita Károly majdan márványba és imába foglalandó veretes szavait is olvashatjuk e helyen. Az elfogulatlan szemlélő ugyan némi szánalmas makogáson túl nem sokat lát, de ez nyilván az ő hibája, mint ahogy az is, ha megkérdezi, jobb híján saját magától: biztos, hogy egy megyei jogú város ősfideszes polgármesterének ezeket a kívánságokat nem egy miniszterelnöki vagy egy kancelláriaminiszteri telefonba kéne erősen megemelt hangon belezengeni, úgy, pl. ahogy annak idején Toller László pécsi polgármester kiverekedte városának az M6-os autópályát?
Célérték 2023-ra: csökken. Éééértik, ugye? Csökken.
Levelezőlistán cincogunk nagy bátran? Igen: ez az alázat, amelyről megválasztása után beszélt a polgármester. Nem Kaposvár polgárai, hanem Orbán Viktor és Lázár János kegyelmes lábai előtt csúszunk hason – a mellékelt ábra mutatja: hiába.
Mindegy is: e hó 7-én kiadták a következő változatot, amelyből szintúgy kiderül: Somogyban egyetlen kiemelt nagyprojekt indul: a Lepsény – Szántód – Kőröshegy – Balatonszentgyörgy vasútkorszerűsítés két szakaszban. Sem a 67-es út, sem a kaposvári intermodális közlekedési központ nincs a tervekben, pedig költségeik elvileg bőven meghaladják a harminc milliárd forintot, és tudomásunk szerint EU-s forrásokból tervezik megvalósítani mindkettőt – tehát itt kellene lenniük. Nyilván elképzelhető más finanszírozási konstrukció is, de, miután a program homályosan tesz említést a két, Kaposvár számára nagyon fontos projekt „elvi” megvalósításáról, az a rossz előérzetünk támadt, hogy hiába keresgélnénk máshol (is).
A baj a következő: a 11. hó 7-én kiadott szövegben van ugyan utalás pl. arra, hogy a megyei jogú városokat hosszú távon (2023-ig!) gyorsforgalmi útnak kell elérnie, de semmi konkrétum sem található arra, hogy ez a munka a közeljövőben elindulhat. Mindössze annyi: „a tíz, még ilyen kapcsolattal nem rendelkező megyei jogú városok száma 2023-ra csökken”. Mondjuk tízről nyolcra. Vagy kilencre, amiben, mondjuk nem lesz benne Kaposvár.
Az M9-es autópályáról egy szót sem ejt a program, pedig az jóval fontosabb lenne a város fejlődése szempontjából: csökkentené elszigeteltségünket Zalaegerszeg és Nagykanizsa, a nyugati országrész, valamint Pécs, Szekszárd és Kelet felé. Igaz, ezt hozzászólásában Szita Károly sem erőltette: jobb, ha a kaposváriak nem járnak annyit hasonló nagyságú magyar városokban. Még a végén rájönnek, hogy ez itt mégsem a létező világok legjobbika. Meg számára úgysem fontos más, mint, hogy lehetőleg egy és negyedóra alatt fel tudjon tépni Budapestre, a Fidesz-központba, átadni az előző héten összegyűlt … „tapasztalatokat”, és átvenni a következőre szóló utasításcsomagot.
Debrecen jobban teljesít, Kaposvár nevét kerülik a tervekben.
Taszárt immár végképp el lehet felejteni, és az a gyanúnk, hogy a fellengzős ígéretek varázsdobozát, az intermodális közlekedési központot is. Az ún. indikatív, a nyers konkrétumokat tartalmazó listából ugyanis kiolvasható, hogy míg Debrecenben, Lalikirály városában konkrétan, nevesítve megtalálható az intermodális központ, addig a következő rubrika csak általánosságban beszél arról, hogy „a megyei jogú városok intermodális átszállókapcsolatainak fejlesztése”. Akárcsak a 67-es esetében: vagy lesz belőle valami, vagy nem. Talán valóban lebetonoznak néhány sínpárt, talán tényleg áthelyezik oda a távolsági buszpályaudvart, de addig még sok minden történhet. A konkrétumok hiánya azonban nem sok jóval biztat.
Hol van ilyenkor Gelencsér Attila, Mátrai Márta és a többiek? A nevüket sem hallottuk, mióta megnyerték a mandátumukat, talán ide sem szagoltak mostanában. Ki emel szót a térségért, a felzárkózás egyik legfontosabb eleméért, az infrastruktúra-fejlesztésért? Tudjuk, hogy az a pénz, a 60%, amit gazdaságfejlesztésre akarnak fordítani, szétfolyik: kamucégeken keresztül nyomtalanul tűnik el a semmibe, az utak, hidak, vasutak viszont legalább, ha dupla áron is, de elkészülnének, itt maradnának.
Ami még ennél is szomorúbb, hogy azért – Fidesz-módi szerint – vannak, akik egyenlőbbek a többi állatnál: a 25 ezres lélekszámú Hódmezővásárhely például. Igaz, ennek megértéséhez elég egy pillantást vetni a dokumentum elejére: az EU-s kassza környékén Lázár János miniszter a főnök. Így már világos. Nekünk viszont jutott egy szellemes, szórakoztató és sármos képviselő, Gelencsér Attila, aki pl. a kaposvári közgyűlés alakuló ülésén a következőket bírta mondani:
„A mádvá is töhet rúlla, ha rövid a bundájja!”
Úgy tűnik, lejárt a dakota közmondások ideje. Ezt tessék beosztani a következő hét évre.
H. I.
