Kicsit felbolydult a méhkas a múlt heti, bontott talpfás írásunk után: véletlen volt vagy sem, a gyors egymásutánban megjelenő cikkeket és a nagy sebtiben összehozott, Dávid Ilona MÁV-vezérigazgató – Szita Károly duó által celebrált sajtótájékoztatót diszkrét magyarázkodás-illat lengte körül. Ettől persze még nem dőlne össze a bakterház, de azért messziről látható a rossz lelkiismeret a spórolós kis vasútfelújítás miatt. Amitől a kedvünk még inkább lehervadt, az pedig a mai kaposvári közgyűlés főtémája, ill. az abból kivilágló egynémely részlet, ugyanis az országos közlekedésfejlesztési tervből kiderül: Kaposvárt elkerüli a tervezett nagysebességű Budapest-Zágráb-Rijeka vasútvonal, tehát hosszabb távon sem kell számolni azzal, hogy a város része lesz az európai vérkeringésnek.
Unalmas vagy sem, most megint arccal a vasút felé fordulnánk: majd, ha jobb idők járnak, ígérjük, gondot fordítunk a gyönyörködtetésre is. Tehát ma (június 25-én) este tárgyalja a kaposvári közgyűlés a „településfejlesztési koncepció és integrált településfejlesztési stratégia” című előterjesztést, melyben számtalan, szebbnél szebb gondolat: kívánalmak, elvárások és óhajok vannak papírra vetve. A helyzetértékelés kissé szépít a dolgokon, a megfogalmazás itt-ott fellengzős, az álmokról pedig nem tudjuk, hogy hazudnak-e vagy sem. Ha visszaemlékszünk arra, hogy voltak ilyen-olyan koncepciók, mely szerint 2015-ben már Soprontól Szegedig (és vissza) száguldozhatnánk az M9-es autópályán, nem beszélve pl. a 67-esről, nem árt, ha óvatosak vagyunk.
Piros-feketével: széles ívben kerüljük Kaposvárt
Természetesen ezen a helyen nem vállalkozhatunk a nagy „stratégia” részletes feldolgozására, hisz, mire a végére érnénk, már régen érvényét veszítené, csak – ígérjük – mazsolázgatunk belőle. Itt volna mindjárt ez a dinnye nagyságú darab: a dokumentum egyik térképmellékletéből egyértelművé válik, hogy a Zágráb-Rijeka felé tervezett, nagysebességű európai vasútvonal, mely teljesen új építésű nyomvonalon halad, Székesfehérvár után átszeli ugyan Somogy megyét, s nagyjából Mernye és Somogyaszaló közt félúton belép Kaposvár térségébe, majd – sportnyelven szólva érintés nélkül – Kaposmérő-Kaposfő közt el is hagyja azt. „Meg van mutatva”, mint a mézes madzag: ezt nektek. Majd – ha megérjük – kijárunk a határba megnézni, hogyan zúgnak el mellettünk az európaiak.
Mikor település- és közlekedésfejlesztéssel foglakozó szakembereknek felvetettük a Kaposvár-Dombóvár közti szakasz állapotával, ill. felújításával kapcsolatos kétségeinket, többnyire az volt a válasz már korábban is, hogy „tudjátok, tervben van egy nagysebességű vasút új nyomvonalon, ezért nem költenek már erre a pályára”. Most pedig kiderül, hogy az álmok álmodói nem számoltak a 200 km/órásra tervezett magyar álomvasúton Kaposvár nevű településsel. Nem lesz megálló, ha csak nem mozgás közben kell majd felugrani a szerelvényre, ahogy a Vadnyugaton volt szokás. A szöveges részben is az szerepel, hogy Kaposvárnak még harminc évnél hosszabb távon a 41-es vonallal kell beérnie közösségi közlekedés címén, azzal, amit most jól-rosszul, kevés pénzből gazdaságosan összegányolnak.
Volna egy áthidaló javaslatunk: Kassai mester, a lovasíjász mihamarabb alapítson iskolát a lóról való nyilazás tudománya mellett „vágtából a mozgó vonatra” történő átszállásra, haladóknak kofferral nehezítve. Úgyis ott tanyázik a környéken.
H. I.
