Ellenzéki vezetésű városban fű sem nőhet?
Caliban – magyarosan Kalibán, Shakespeare A vihar c. színművének vadembere – módjára, sértett bosszúvágytól fűtve gázolta le Vidnyánszky Attila a magyar színházi életet az elmúlt másfél évtizedben. Egyik legjelentősebb „fegyverténye” a szép napokat (is) megért Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT) szétverése volt. Most a Szabad Pécs vette észre, hogy a Színházi Olimpia keretében Debrecenben – hol máshol? – újraindult a rendezvény Országos Színházi Találkozó néven. Nem tudjuk, hogy OSzT (vagy DOSzT?) lesz-e a neve, mindenesetre a meghívottak névsorából nem csak a korábban rendszeresen díjakat nyerő budapesti Katona József és Örkény István színházak, de a függetlenek is hiányoznak.
A május 12. és június 16. közt zajló, a rendező debreceni színház honlapja szerint huszonkét előadásból álló repertoár válogatását nem a hagyomány szerint, független színházi szakemberekből álló zsűri végezte, hanem a küldő színházak döntöttek, mivel kívánják magukat reprezentálni. Ezt is érteni véljük, emlékezve a POSzT agóniája körüli botrányokra: 2015-ben a Vidnyánszky Attila vezette Teátrumi Társaság gondoskodott róla, hogy
Csáki Judit ne lehessen tagja a zsűrinek, holott a Színházi Kritikusok Céhe őt jelölte.
A ma már jellemzően kormányhű színigazgatókkal nyilván nem lesz nehéz megegyezni abban, hogy egy országos színházi szemlére csak
politikailag elfogadható, „keresztény-nemzeti” darabot küldjenek.
A Szabad Pécs ugyan hiányosan és pontatlanul közölte
a meghívottak névsorát, és a kihagyottak közé sorolta pl. a budapesti Radnóti Színházat, amely Szálinger Balázs: Kályha Kati c. darabjával részt vesz a szemlén, abban viszont a szerző okfejtése helytálló, hogy Magyarország egyik legsikeresebb, legnagyobb tömeget megmozgató és komoly médiavisszhangot keltő kulturális rendezvényét
tényleg egy ember személyes sértettsége ítélte halálra.
„Az ő személye azért is fontos, mert a POSzT sorsát tulajdonképpen egy szakmai vita pecsételte meg. Vagyis egy szakmai bírálat. Úgy-ahogy fel tudjuk idézni a hangulatot: a Mesés férfiak szárnyakkal című előadásról kb. annyi hangzott el, hogy roppant látványos, de közhelyes, amikor is a rendező – Vidnyánszky Attila – nagy robajjal kirúgta maga alól a széket és indulatosan elviharzott a teremből.” (Idézet a Szabad Pécs cikkéből.)
Szerintünk is roppant ízléstelen és cinikus Országos Színházi Találkozónak nevezni a rendezvényt, és azt sugallni, hogy ez bármiben is összehasonlítható azzal a hihetetlenül színes, pezsgő, életteli forgataggal, nagybetűs ESEMÉNNYEL, ami a POSzT fénykorában volt. Tegyük hozzá: nemcsak Pécs,
az egész Dél-Dunántúl súlyos vesztesége a fesztivál eltűnése.
Nem beszélve arról, hogy abban a fénykorban a legtöbb díjat bezsebelő színházak egyike a kaposvári Csiky Gergely Színház volt – most pedig a „futottak még” kategóriába is csak a párthűsége okán fér be…
H. I.
