Április 6. után azért verset írni persze még lehet, sőt kell is, de az az érzésünk, hogy vitatkozni viszont egyre kevésbé. Az ok egyszerű: a győztes politikai erő számára éppen a vita elutasítása volt a siker kulcseleme. Kinyilatkoztatni, vádolni, deklarálni, érveket lesöpörni kell, és lehet, vitatkozni nem. Legyünk őszinték: nincs is hozzá kultúránk: a másik fél minimális tisztelete, néhány közös pont, melyből ki lehet indulni, főleg pedig hiányzik az elvi alap, amely nélkül csak szócséplés van. Ezzel együtt igaz, hogy miután a Fidesz „kiengedte” a karanténból a Jobbikot, a többi politikai erőnek sincs más választása, mint, hogy reflektáljon az általuk hangoztatottakra. Nyilván kell velük vitatkozni, főleg az EU-tagság kérdésében, hisz a Fidesszel nem lehet: EU-ügyben ő afféle skizofrén macskaként önmagával hadakozik. A Jobbik – legalábbis eddig ezt hittük – karakteresen EU-ellenes, így van mit osztani a fejükön.
Aztán nemrég kiderült, hogy Vona Gábor – mint már annyiszor – Orbán Viktor leghűségesebb tanítványa a „szájból segget” felsőfokú tanfolyamon: az eddig harsányan elutasító, EU-ellenes retorikát felváltotta az „igen, de nem így”, „módosítsák a csatlakozási szerződést”, „legyen a nemzetek Európája”-szerű szólamok. Holott Youtube-ot lehet rekeszteni Vona Gábor kilépést követelő rikoltozásával, Novák Előd EU-zászló égetésével, Morvai Krisztina alakításaival. Most viszont, hogy egyre többször szembesülnek azzal az ellentmondással, hogy miért igyekszik valaki ilyen természetellenes buzgósággal egy általa megvetett és elutasított szervezetbe, finomítottak a hangoláson. Igaz, elkéstek, mára a fordulat valódi oka is napvilágra került: úgy látszik, hogy a Jobbik – más európai neonáci pártokkal együtt – a putyini rezsim előőrsei lesznek az EP-ben. Ezt „KGBéla”, alias Kovács Béla ügye is megerősíti, akiről épp most látszik beigazolódni, hogy Oroszországnak kémkedett. (Az persze a Fideszt minősíti, hogy állambiztonsági eszközöket is bevet a választási kampányban – de ezen már nem lepődik meg senki.)
Hazudni csak pontosan, szépen
Hazai pálya: zagyvaságok vagy tudatos hamisítás? A végeredmény ugyanaz: a számok közül egy sincs köszönő viszonyban sem a valódiakkal
Mi csupán egy apró, de lényeges momentum bemutatásával kívánunk hozzájárulni a Jobbikról alkotandó képhez, rábízva a tisztelt olvasókra, hogy ezt vitának tekintik vagy sem. Mint már említettük, feltűnő, hogy bármelyik versenytársához képest mennyire intenzív EU-s kampányt folytat ez a – most már bírói végzés szentesíti az elnevezést – neonáci párt. Ennek része egy rendszeres kampányújság is, mely a Hazai Pálya címet viseli, s melynek legutóbbi – nyilván milliónyi példányban terjesztett – számában van egy okfejtés „Teljes körű mérleget az uniós tagságról!” címmel, ahol tényszerűnek, okadatoltnak látszó módon próbálják lehazudni a csillagokat is az égről és a kék zászlóról.
Az „érvelés” lényege (képünkön), hogy Magyarország rosszul járt az EU-csatlakozással, mert – mondja – az igaz, hogy minimális, a hazai GDP 1%-a alatti nettó támogatásban részesültünk nagyjából és évente, viszont a külföldiek által kisajátított jövedelem meghaladja – szintén évente – a magyar nemzeti termék egyharmadát! Kezdhetnénk azzal, hogy a hivatkozott Pavics Lázár „bácsi”, aki állítólag közgazdász, elárulhatná, hogy miféle gazdasági kategória a „külföldiek által kisajátított jövedelem”. Kisajátítani jogi fogalom, jellemzően az állam szokott, de külföldiek? A külföldiek a befektetéseik után osztalékot kapnak, melynek arányát az itt működő cégek tulajdonosai és menedzsmentje dönti el, és amely jellemzően, ha abból indulunk ki, hogy a külföldi befektetések (működőtőke-állomány) aránya kicsivel a magyar GDP 80%-a felett van, tehát nagyságrendileg 22-24 ezer milliárd forint, és a kivett osztalék a kormány adatai szerint kb. 4,5-4,7 milliárd euró/év, akkor az nettó 5-6% közötti haszonnak felel meg.
Ezek a kormány.hu számai, pedig őket sem lehet mostanában a külföldi befektetők barátjának tekinteni
Forintban ez 1400-1500 milliárd, hangsúlyozzuk, és nem nyolcezer, amelyről a Jobbik propagandaújságja beszél. És ezt sem viszik ki, mert – ahogy a kormány éves jelentése erről tanúskodik – ennek is van egy újra befektetett, évente változó, de pl. az elmúlt 3 évben nagyjából 1,2-1,3 milliárd eurónyi része. Tehát a nettó kivitt osztalék nagyságrendileg legfeljebb 1200 milliárd forint, amely mögött – hangsúlyozzuk – van egy ide behozott, közel 25 ezer milliárd forintnyi működő tőke! Azt pedig, hogy valakinek a pénzéért kamat, netán osztalék jár, a kapitalizmus egyik alapelve. A pénz mögött ugyanis munka van, de még inkább felhalmozott tudás, know-how, amely ma a legdrágábban megszerezhető a világon. Sok százezer munkahely, további adóbevételek, az, ami kevés elosztható – sajnos – nagyrészt ebből van.
A Jobbik közgazdasági orákuluma, Pavics Lázár még öt évről beszél – persze úgy sem egyezik
És a jobbikos Staudt Gábort, aki a cikket jegyzi, könnyebb utolérni, mint párttársait és a sánta kutyát: a szöveges részből kiderül, hogy a jobb sorsra érdemes Lázár bá’ az osztalékkivitelt öt évre számolta, ez került át, ill. ez, plusz még néhány hasraütve odavágott tétel a táblázatba évente. „Ögyes”, öttel szorozva, mondaná erre Kohn bácsi, ha élne. És az eszmefuttatás persze további sebekből is vérzik: önmagához lenne hűtlen, ha egyetlen száma stimmelne. Az EU-támogatásoknak sem az összege, sem a GDP-hez viszonyított aránya nem fedi a valóságot. Míg a jobbikos gennylap pl. 2011-re 165 milliárd forintot, a GDP 0,6%-át adja meg, a valóság 4,418,3 millió euró, azaz 1320 milliárd forint, a GDP-nek 4,67%-a. Csak kb. nyolcszoros az eltérés. Ebben legalább következetes: a külföldiek osztalékkivonásában is kb. ugyanekkorát hazudott.
És leginkább és legfőképp: mi a rosseb köze van egymáshoz az EU-nak és a külföldi tőkének? Tavaly éppen ukrán befektetőből volt szám szerint a legtöbb. És az is közismert, hogy a 2004-es EU-csatlakozás előtt is volt vállalkozói beruházás, tehát összevetni az EU-tól kapott támogatásokat a külföldi tőkemozgással, az nem az alma és a körte esete, hanem mondjuk Staudt Gábor szájszagának légköbméterben mért összevetése közgazdasági ismereteinek szintjével. És ez a szellemi rövidnadrág fogja képviselni Magyarországot Európában…
A valódi számok – vitáról akkor lehetne szó, ha ezekről beszélnénk
Légből kapott számok, durva fogalomzavar, hamisítás, csúsztatás, ellentmondások egy mondaton belül: ezek cáfolatát nevezhetjük vitának? Egy fejlett vitakultúrájú országban ezt senki nem tartaná annak, s annak sem, ami valójában: hisz, ha valaki koszos rongyokkal törli fel a pádimentumot, minimum kezdheti elölről. Mindez szót sem érdemelne, ha nem mérgezné a magyar – főleg a vidéki – közéletet milliós példányszámban, és nem vennék sokan készpénznek azok közül, akik más információkhoz nem jutnak, és épp ezért hajlamosak elhinni az egzotikus összeesküvés-elméleteket, megtalálják az új ellenséget a külföldi tőkében, bedőlnek a legprimitívebb populista szavazatvadászatnak.
Nehéz eldönteni, hogy a Jobbik melyik arca az ijesztőbb: a cinikus-gátlástalan szavazatszerző professzionalizmus, mely történetesen a nemzeti-radikális oldalon talált teret magának, vagy a Morvai Krisztina, Novák Előd, Gaudi Nagy Tamás által képviselt, az arcukról is leolvasható tébolyodott küldetéstudat. Ijesztőek, de jól megférnek együtt: minthogy a Jobbik is bolsevik típusú párt, akárcsak a Fidesz, érvényes rájuk Lenin definíciója: „száz bolseviki közt csupán egy igazi bolseviki van – harminchárom karrierista, hatvanhat pedig hülye…”
H. I.
