Még egy lejáratókampányhoz is balfékek
A kaposvári „bulvár-csicska-revolvermédia” ismét hozza a formáját. Most a volt SÁÉV-telep tulajdonosa, Király Gyula van a célkeresztben, immár nem először: ha valaki szembekerül Szita Károllyal, jó, ha számol azzal, hogy semmitől vissza nem riadó, semmit nem szégyellő médiacsahosok akaszkodnak belé, szórják teli rágalmakkal, bármit is tegyen. A témával foglalkozó korábbi, június 16-i cikkünkben megjósoltuk: Szita Károly bosszút forral, ahogy eddig bármikor, ha az érdekeit valaki sérteni merészelte. A bosszúhadjárat nem kímélte annak idején a Toldi iskola megmentéséért küzdőket, az ingatlanadó duplájára emelése ellen fellépő vállalkozókat, az Együtt a Füredi utcai forgalmi helyzet miatt indított aláírásgyűjtő akcióját, vagy épp a Takács családot, akiknek az volt a bűnük, hogy az édesapa, dr. Takács Norbert birtokolni merészelt egy kisebb részt a Rákóczi kft.-ből, de magasrangú tisztviselők, színészek, színházi rendezők, egyetemi oktatók, újságírók (köztük e sorok írója is) tudnának mesélni arról, hogy mire képes a kisszerű rosszindulat, a pitiáner revansvágy, ha korlátlan úrnak érzi magát.
A fent említett írásban csupán arra figyelmeztettük az esetlegesen a célkeresztbe kerülőket, hogy számítsanak a bosszúra, s arra, hogy addig, míg gyakorlatilag a teljes kaposvári média Szita Károly és körének irányítása alatt van, bármikor, bárkivel előfordulhat, hogy rosszat, rosszkor, rossz helyen szól vagy tesz, s ezért rászállnak. A legtöbben erre persze meghunyászkodással, beletörődéssel, „széllel szemben nem lehet”-alapon reagálnak, s akik olykor felemelik a szavukat, rossz utakon járnak: bedőlnek a Somogyi Hírlap/Sonline alamuszi kettős játékának, s nem veszik észre, hogy ez a magát „függetlennek” kikiáltó médium a maga nemében sokkal rosszabb, mint a többiek, akik nyíltan a Fidesz mellényzsebéből ugatnak kifelé.
A KAPOS-T-nak kezdettől fogva, deklaráltan az egyik fontos célja, hogy a kaposvári médiahelyzetet bemutassa, ha úgy tetszik, leleplezze, mert meggyőződésünk, hogy annak a túlmisztifikált, túlhájpolt „jelenségnek”, melynek középpontjában Szita Károly több évtizedes hegemóniája áll, s mely előtt mindenki hajlamos hasra esni, az elsődleges oka a vele kollaboráló sajtó, mely olykor csak hallgat, vagy csak semlegességet játszva az „eredményekről”, a sajtótájékoztatón elhangzottakról számol be, olykor pedig pitbull módjára, jó ízlést és sajtóetikát nem ismerve ront arra, akire a gazdi uszítja.
Egy nem túl régi, és mondhatni szokványos Facebook-hozzászólás: két úr beszélget – egykori kaposváriak.
A SÁÉV-telepi vízvezeték- és csatornahálózat ügyéről hamarosan részletesen beszámolunk – a jelen írás csupán a Kaposvár Most inszinuáló, hazug, lejárató cikkének állításait kívánja cáfolni. Ehhez még csak az érintett segítségét sem kellett kérni: a szöveg a legtöbb helyen önmagát leplezi le, maximum némi hely-, és a városi közélet-ismeret szükséges.
A cím már önmagában, szövegösszefüggés nélkül is demagóg: „Kaposvári multimilliomos alázza a hajléktalanokat”. A – természetesen névtelen – szerző már az „alázza” szó jelentésével sincs tisztában: ami a cikkből kiderül, az lehet a hajléktalanok helyzetének megnehezítésétől elemi jogaik korlátozásán át sok minden, de az alázás, az mást jelent. (Pl., hogy műveletlen, írástudatlan, fogalmatlan macskajancsik „alázzák” az újságírószakmát.)
A címnek persze ütősnek, kellően demagógnak kell lennie, ezért szerepel benne a „multimilliomos” kifejezés is, hogy az olvasó rögtön az elején hangulatba kerüljön: ébredjen fel a jó magyar bugris irigység, a „multimilliomosokkal” szemben táplált házmestertempó, az, hogy „ezek az anyjukat is … kétszáz forintért”. A gazdagok, vállalkozók ellen előítéleteket felkorbácsolni éppen olyan primitív, alantas, mint bármely más csoport elleni hangulatkeltés, azonkívül az égvilágon semmi összefüggésben nincs az eseményekkel.
Ha már multimillióknál tartunk: rábíznánk az olvasókra, hogy Szita Károly, Gelencsér Attila, Jakó Gergely vagy mondjuk Király Gyula vagyonkájában tippelnek nagyobb arányú közpénz-hányadra…
Mert az igazi kérdés ez: és, hogy segítsünk eldönteni, mellékelünk két táblázatot arról, hogy a Kaposvár Most, ill. „médiacsoport” mennyi közpénzjuttatásban részesült az elmúlt években:
A céghez az elmúlt években (szó szerint) becsatornázott közpénzek. Ők mondták: “Így könnyű nyereségesen üzemeltetni…”
A cikk drámaira hangszerelt képekben számol be arról, hogy Király Gyula, akitől a SÁÉV-telepen működő vállalkozások az ingatlanokat bérlik, és akinek a cége a vízszolgáltatást nyújtja, elzárta a vizet, és ezért a hajléktalanszálló lakóinak mindennapi élete, mondhatni ellehetetlenült. Érdekes, hogy az alapvető kérdés senkiben, így persze az inkriminált cikkben sem vetődik fel: tessék már mondani, egy városi, önkormányzati közintézmény miért egy magáncégtől kapja évtizedek óta a törvény szerint közműnek számító víz- és csatornaellátást? Ki is a hülye: az, aki próbál változtatni egy (szerinte) tarthatatlan állapoton, vagy az, aki tehetetlenségből vagy számításból ilyen helyzetbe navigálja magát?
Körülbelül itt fog menni az új vízvezeték információink szerint. Semmi sem drága, ha ki kell tolni valakivel, ezt már láttuk néhányszor.
Érveinket, tehát, hogy épp az a felelős, aki most bőszen mutogat, az is alátámasztja, hogy a napokban „gőzerővel” megindult a hajléktalanszálló felé az árokásás, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy bekapcsolják a közműszolgáltatásba az intézményt. A térképen láthatóan is többszáz méteres távon a Kanizsai utcától kézzel, közmunkának csúfolt rabszolgamunkával ássák az árkot, ahogy az fotónkon is látható. Ha annyira igaza van az önkormányzatnak, vajon miért álltak neki most hirtelen, és miért nincsenek legalább olyan szinten beszélő viszonyban a mostani szolgáltatóval (Király Gyulával), hogy kérjenek annyi türelmet a vízszolgáltatás fenntartására, amíg a közműbekötés el nem készül?
Arra is tippeket várnánk, hogy vajon mennyivel többe kerül mindez az önkormányzatnak (közpénzből), mint átvenni a SÁÉV-telepi közműveket – bár Szita Károly láthatóan az „akkor inkább dögöljön meg a szomszéd tehene is” –elvet vallja. Nem számít semmi, csak vele szembekerülőknek ne legyen jó.
A Kaposvár Most legaljasabb húzása nem is ez, a „multimilliomosozás”, hanem annak elhallgatása, ami pl. a Somogyi Hírlap szeptember 8-i tudósításában szerepel: miután a korábbi vízelzárás nyomán az önkormányzat birtokvédelmet kért, és a város jegyzője kötelezte a szolgáltatás helyreállítására, a Korona 2001 Kft. pert indított, és a Kaposvári Járásbíróság első fokú határozatában elmeszelte a jegyzői verdiktet, mégpedig halasztó hatály nélkül. Nos, ezért van a nagy kapkodás a Kanizsai utca környékén.
És tetszenek tudni, hogy a helyzetet gyökerestől megváltoztató bírósági döntés elhallgatására mi a magyarázata a Kaposvár Mostnak? A „jogi hercehurca taglalása helyett” … „mindez azonban legyen a jogtudók problémája”. Ja: beszámolni egy ránk nézve hátrányos bírósági döntésről, az már meghaladja „mostos” „médiaszakemberek” szellemi kapacitását. Kínos, ha valakit úgy kéne megvédeni, hogy ennyire nincs igaza – akkor már egyszerűbb, ha elhallgatjuk a tényeket.
“Gőzerővel és kézi erővel” folyik a munka: gondoskodtak róla, hogy mindenki érezze az atyai törődést. Tied a cső, magadnak építed.
Azért még sikerül egy-két vaskosat hazudni Király Gyula korábbi, Szita Károllyal szembeni konfliktusaival kapcsolatban is: felemlegetik a 2007-es „gyászház-ügyet”, azt állítva, hogy azért került konfliktusba a várossal, mert nem voltak hajlandóak a kedvéért a jogszabályoktól eltérni. Persze, hogy szemenszedett hazugság: miután az élelmiszeripari iskola helyén lakóház épült a Teleki utcára nyíló mélygarázzsal, a kiadott építési engedély alapján magától értetődő volt, hogy – hasonlóan a Fő utca bizonyos, máshogyan el nem érhető lakóházaihoz – az utca sétáló részét fogják használni a bejáráshoz. (Ez a mai napig így legális a Fő utcán – figyelem, nem a parkolásról, behajtásról van szó!)
Az építés megkezdése, az engedély kiadása után „találta ki” Szita, hogy mégse lehessen behajtani a Telekin a házbeli mélygarázshoz, s zsarolta meg az engedély önkényes értelmezésével Királyékat: ennek következménye lett az országos médiát is megjáró „gyászház-sztori”, a végén egy nagyon-nagyon mély zsebbe nyúlással, és azzal, hogy a városháza mélygarázsát közparkolónak nyilvánítva, egy alagúton át közelíthető meg most az épület.
Nehéz akár egyetlen igaz állítást, vagy „beállítást” találni a cikkben, ám a demagógia csúcsaira többször is sikerül felhágniuk: felemlítik a 2012-es ügyet, mikor a vállalkozói ingatlanadót két-, ill. esetenként négyszeresére emelték, amely miatt az ingatlantulajdonosok természetesen tiltakoztak. Király Gyula fejére olvassák, hogy nem akarta befizetni „a helyi adót, amiből a város többek között az óvodáit, iskoláit, szociális intézményeit működtette”.
Huh. Óvodásoktól a hajléktalanokig: a főgonosz nem ismer határokat…
Kíváncsiak lennénk az a utolsó állítás igazságtartalmára is: a főjegyző Kéki Zoltán szerint a Korona Kft. „évek óta nem fizet a Kaviz Kft.-nek a szennyvíz elszállításáért”. Érdekes, és valahogy nem tűnik teljesen életszerűnek: ilyenkor fizetési meghagyást, végrehajtást, felszámolási eljárást szokás indítani. Jó lenne tudni, miért hagyta ezt annyiban a cég – állítólag évek óta.
Nem állítjuk, hogy Király Gyula gáncs nélküli lovag volna, bár eddigi tapasztalatunk szerint annak, akit a Kaposvár Most támadott, többnyire igaza volt. Azt sem, hogy azt, amit akart, vagy amit gondolt, mindig kifogástalanul kommunikálta, és azt sem, hogy a legszerencsétlenebb, legkiszolgáltatottabb embereknek kell szenvedniük egy olyan vita miatt, melyhez semmi közük. Ám a bíróság említett döntése éppen azt bizonyítja, hogy az önkormányzat volt, amely ebbe a helyzetbe sodorta őket, és ahelyett, hogy megpróbálna együttműködni, kompromisszumot, közös megoldást találni, iparszerű hazudozásra, rágalmazásra, demagóg hangultakeltésre dresszírozott médiájával inkább elmérgesíti a vitát.
H. I.
Update: mit ad isten, megint rátapintottunk. Az önkormányzat honlapján az “értékesítések és beszerzések” oldalon megjelent egy szerződés a Kaviz Kft.-vel “Kanizsai u. 56. Hajléktalan szálló vízbekötésének elkészítése” 2.216.352 értékben. Ennyiért verik tehát a tamtamot, és rágalmaznak, miközben nagyjából ennyit rázott el Szita az év elején egy teljesen érdektelen, semmire sem kötelező, a kaposvári labdarúgásról szóló közvélemény-kutatásra, melyből az derült ki, hogy vannak, akik szeretik a labdarúgást, vannak, akik nem, és többen vannak azok, akik szerint nem kéne önkormányzati pénzt áldozni rá. Ezt a sétálóutcán tíz arra járóból tízen megmondták volna a polgármester úrnak – ingyen. Talán üdvösebb lett volna ezért a pénzért (s még tudnánk körülbelül 70-80 feleslegesen kidobott milliót említeni) pl. valódi közművel tiszta viszonyokat teremteni a hajléktalanszálló körül…
