Jó kezekbe került a Csiky Gergely Színház?
Talán nem túlzás, ha kijelentjük: mára a legtöbb kaposvárinak úgy a szívéhez nőtt a szomszédos megyeszékhely emblematikus építőipari cége, mintha a mienk volna. ZÁÉV itt, ZÁÉV ott: miután az elmúlt években sikerült majdnem teljesen lenullázni a helyi cégeket, lényegében minden jelentősebb beruházás az ő térfelükön landolt. Nyilván, hiszen a közbeszerzések többségében az ellenfél valamilyen kamu-konzorcium, vagy ugyanazon tulajdonosi körhöz tartozó cég, de még ebből sem jutott Kaposvárra egy fél sem. Ez is nagy baj persze, de az igazi az, ami egyre inkább körvonalazódik az itt következő történetben is: a Fidesz-csókos vállalkozás szent tehén, amely nem elsősorban építésre, hanem az EU-s és állami pénzek „felhasználására” szakosodott. Már, ha értik, mire gondolunk.
Néhány napja jelent meg az Indexen egy tudósítás arról, hogy a szekszárdi önkormányzat teljes tisztviselői állománya egy éve egy bálteremben végzi a munkáját, mert vezetőik voltak olyan szerencsések, hogy megpályáztak egy 440 millió forintos energetikai felújítást, de a munkát elnyerő ZÁÉV „szakemberei” közben úgy szétverték a belső teret, hogy az használhatatlanná vált, így az önkormányzat és a testület azóta sem tudott visszaköltözni. Az eredeti terv szerint az ideiglenesen elköltöző önkormányzat és képviselő-testület 2015 őszén térhetett volna vissza az épületbe, melynek belső állapota teljesen rendben volt.
Mindez a kivitelező, a ZÁÉV áldásos tevékenységének volt köszönhető: a felhatalmazásuk csak az energetikai korszerűsítésre szólt, ám amint azt a szekszárdi MSZP-s önkormányzati képviselő, Rácz Zoltán, aki egyébként szakmáját tekintve építész, elmondta, s be is mutatta akkor fotókon, semmi sem magyarázza a belső pusztítást: a műemlék ajtókat, cirádás tokokat szétverték, az épület beázott, használhatatlan lett a parketta.
„Az önkormányzat konkrétan egy egykori bálteremben dolgozik: egy kis pályázati ügyintézés lent, egy kis jogi ügyintézés a galérián.”
Áll a bál Szekszárdon, a ZÁÉV húzza a talpalávalót. A karzaton a gyámügy, a táncplaccon a gyepmesteri hivatal.
A szekszárdi önkormányzatnak persze most nincsenek százmilliói, hogy a ZÁÉV után renoválja az épületet, így aztán polgármesteri hivatal dolgozóinak egész évben áll a bál. Ami viszont igazán árulkodó, hogy amikor a külső felújítás nem készült el időben, 66 millió forintnyi kötbért engedtek el a kivitelezőnek, és a fideszes polgármester, Ács Rezső azóta is némán tűri, hogy a ZÁÉV packázzon a várossal.
Nyilván nem kell részleteznünk az okát. Hadházy Ákos az LMP társelnöke, a közismert Korrupcióinfón fejtette ki az üggyel kapcsolatban: a ZÁÉV természetesen kiválasztott cég volt, a cég azóta is sorra nyeri az állami megrendeléseket.
„És ez a kormánykegyeltség lehet az oka annak is, hogy a szekszárdi polgármester némán és ingyen tűrte és viselte el a három hónapos csúszást és azt, hogy a felújítás akkora rombolással járt, hogy azóta sem tudják használatba venni a polgármesteri hivatalt” fogalmazott Hadházy Ákos.
A másik esetről egyedül a KAPOS-T számolt be:
még az akkor Mészáros Lőrinc-mentes Somogyi sem merte nyíltan és egyértelműen leírni: közel egy évet csúszik (csúszott) a kaposvári vasútállomás (hogy hivatalosak legyünk: felvételi épületének) átépítése. Ennek részletei a hivatkozott cikkben és az előzményekben olvashatók – nem ismételnénk meg.
A lényeg, hogy meglehetősen átlátszó indokok húzódnak meg az egy éves késedelem mögött:
annak, hogy gombásodik a száz éves faszerkezet, a műemléki felmérés során ki kellett volna derülnie, a csapadékcsatornára való hivatkozás pedig egyszerűen értelmezhetetlen.
Ma már egy kicsit rendezettebb a kép, de a ZÁÉV masszívan tartja az egy év helyett a két éves “határidőt”. Ha a Csikynél is ilyen szépen alakul, 2020 is lehet a vége.
Ennél viszont fontosabb, hogy Szita Károly, Ács Rezsőhöz, szekszárdi tettestársához hasonlóan hallgat: amikor hajléktalanokkal, guberálókkal, szegény, magukon segíteni nem tudó emberekkel, kisebbségekkel kell keménykedni, óriási a mellény, még kerítéseket is törne, de, ha Dávid Ilona MÁV vezér, vagy a ZÁÉV menedzserek előtt kellene kiállni a város érdekeiért, mindjárt kiderül, hogy Karcsika és Rezsőke csupán súlytalan mellékszereplők.
Szita 2014-es szavai: ha a szegényekkel, kiszolgáltatottakkal szemben kell keménykedni, nagyfiú: még a kerítést is bedöntené. Ha viszont a város polgárainak érdekeit kellene érvényesíteni, lapít.
A kérdés viszont Kaposvár számára ezek után az, hogy kiben, miben bízzunk, ami a Csiky Gergely Színházat illeti. A szekszárdi fuserekben, akik több kárt csináltak, mint hasznot, vagy a kaposvári Kőműves Kelemen Zrt.-ben – hogy stílszerűek legyünk – akiknek a keze nyomán reggelre leomlik, amit estére felépítettek?
Mindegy is: a hiba ugyanis a rendszerben van. A rendszer nem arról szól, hogy a jobb, a versenyképesebb, minőségi munkát végző kerüljön előre, de ezt ma már Magyarországon mindenki tudja.
A baj csak az, hogy Kaposvár még ebben a szánalmas, versengésnek alig nevezhető flúgos futamban is lemarad, mert hiába kürtölte világgá büszkén Szita Károly nemrég, hogy 2,8 milliárd forintra nőtt a város iparűzési adóbevétele, ha tudjuk, hogy a kisebb és nagyjából hasonló helyzetű Zalaegerszegé 4,2 milliárd, és csak a tavalyi évben 700 millióval nőtt.
Pofon jobbról és balról is: lassan, sz@rul, és drágán dolgoznak, ráadásul még az iparűzési adót is máshová fizetik. A polgármesterek pedig súlyba állították az arcukat.
Nem kell túl nagy fantázia, hogy kitaláljuk, miért.
H. I.
