Az univerzum és a helyi cselédsajtó ostobasága…
…Einsteinnel szólva végtelen. A szokásos túlzásokkal, hatalmas grandezzával körítették Kaposváron azt a mai hírt, miszerint „letették Európa legmodernebb harcjárműgyárának alapkövét Zalaegerszegen”. Szép is az, ha örülünk a szomszédvár, ahogy Szita Károly fogalmazni szeret, a „versenytárs” sikerének. A túrót: persze, hogy nem ennek örült a drága polgármester és csicskahada, hanem annak, hogy a nagy-nagy tortából, amit Palkovics László miniszter szülővárosának kiharcolt, öt év múlva (!) talán leesik Kaposvárnak is egy icike-picike morzsa. Az egyetemétől nemrég megfosztott város lehet a nagy, európai szinten is jelentős zalaegerszegi innovációs-fejlesztő bázis, a harcjármű-gyár egyik összeszerelő üzeme, a hátsó udvar, ahol az egyszerűbb, szerényebb képességet igénylő munkákat végzik – nahát, micsoda megtiszteltetés…
Nyugodtan kövezzenek meg, már rég fel sem vesszük:
nekünk persze, hogy semmi sem jó, még így karácsony táján sem tudunk semminek sem örülni, pedddddig hát a kaposváriak összekapaszkodva, egyet akarva, hittel, bizalommal, erős város, bla…, bla…
Azt történt ugyanis, hogy erről már korábban, szeptemberben írtunk egyszer, finoman kiemelve azt, hogy a szintén súlyos közpénz-tízmilliárdok árán felépített egerszegi tesztpálya után most újabb high-tech beruházás kerül a szomszédvárba, melynek adottságai semmivel sem jobbak Kaposvárénál, hacsak annyiban nem, hogy
Palkovics László, aki lassan mindenügyi miniszterré növi ki magát, oda valósi.
És megemlítettük, hogy ez talán nincs teljesen rendben, és egyenlőbben, arányosabban, s főleg nem pofára kéne elosztani a fejlesztési forrásokat. Merthogy azt a hülye is tudja, hogy a Rheinmetall, s a többi cég a busás, máshol meg nem kapható állami támogatások miatt jön Magyarországra, ám a pénzhez címke is jár: a Fidesz-kormány főemberei simán megmondják,
„… ha meg akarod kapni a pénzt, te, BMW Debrecenbe mész, te, Rheinmetall pedig Zalaegerszegre… stb., stb.”
Szeptemberben (!) tehát végigment ez a hír a teljes magyar médián, ám arról egy árva nyikk sem égen, sem földön el nem hangzott, hogy ehhez Kaposvárnak bármi köze lehet. Erre most jön a kaposvári cselédsajtó Jolly Jokere, Szekeres-Marno Alán (muszáj volt neki megváltoztatni a nevét ilyen kötőjeles izére, hátha ettől emberszámba veszik valahol), és a Kaposvár Mostban megugat: számonkéri rajtam, „H. I. bloggeren”, hogy szeptemberben miért nem láttam előre, hogy Kaposváron is lesz egy kis összeszerelő kóceráj, a nagy
zalaegerszegi innovációs-fejlesztő központ szerény lerakata.
Te b@zmeg, meg a drága jó édes… gazdád, akinek szakmányban nyalod az alfelét, ti miért nem beszéltetek erről szeptemberben? Kaposváron egyedül nekem kéne előre látni a jövőt? Megtisztelő.
Egy szó, mint száz: Alánkának megint sikerült a szarva közt a tőgyét eltalálni.
De sejthetünk emögött akár valami mást is: van újabban a sajtónyelvben egy kifejezés: impakt. Befolyást, hatást jelent nagyjából az angolban, s arra használják, mikor egy írás nyomán valami elindul, pl. az illetékesek intézkednek, reagálnak.
Volt pályafutásunk során egy-két ilyen impaktunk, majd egyszer
elmeséljük, hogyan mentették fel kis híján K. Lajost, a kaposvári korrupt aljegyzőt a 168 Órában megjelent írásunk nyomán, de arra sem vennénk mérget, hogy nem egy másik cikkünk megjegyzése után keresztelték át 2010-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát Emberi Erőforrásra.
Most sem teljes képtelenség, hogy Szita a cikkünket (virtuálisan) lobogtatva sírta ki Palkovicsnál:
„ne csináljátok már ezt velem, hát nézzétek, mit irkálnak már össze megint rólam…”
Jól van Karcsi, ne sírjon a szád, majd ti is összelegózhattok valami egyszerűt. Csak a villanyhoz ne nyúljatok, mert az ráz.
(Hogy Kaposvár mennyire volt téma, idelinkeljük kivételesen a Mandiner nevű Fidesz-nyalonc oldalnak az eseményről az MTI tudósítása alapján készült hosszú és dagályos beszámolóját. Aki megtalálja benne Kaposvár nevét, az egy évre szóló Most előfizetést nyer. Nos, ennyire voltunk fontosak ma.)
H. I.
